A budapesti Váci út 21 alatt működő Polgári leányiskola 9 kislány sorsát kutatja, akik ha élnek, ma 83-87 éves idős hölgyek – valószínűleg asszonynéven. Talán Izraelben élnek vagy éltek, II. b osztályos tanuló egykori osztálytársai?
A Váci út 21. szám alatt napjainkban is működik egy olyan középiskola, amely 1885-ben épült, és a kezdetektől különböző iskolatípusoknak adott otthont. Az iskola jelenlegi tanárai bekapcsolódtak a MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) és az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) által meghirdetett „Üres padok” programba.
A program célja az volt, hogy a csatlakozott iskolák felkutassák azokat az egykori diákjaikat, akik a holokauszt áldozataivá váltak, és ezeknek a tanulóknak a neveit iskolák falán emléktábla állításával őrizzék meg.
Az érintett időszakban, az 1942-1945-es években, az épületben egy polgári leányiskola és egy községi elemi iskola működött a budapesti Váci út 21-ben.
A Fővárosi Levéltárban megkezdett kutatómunka során a Polgári leányiskola iskolai dokumentumai fennmaradtak. Ezekből a forrásokból kiderült, hogy az 1943/44-es tanévben beiratkozott és bizonyítványt kapott izraelita diákok közül az 1944/45-ös tanévre 18 tanuló nem iratkozott be.
A budapesti Holokauszt emlékközpont munkatársainak segítségével a 18 diáklány közül minden kétséget kizáróan egy tanulóról bizonyosodott be, hogy a vészkorszak áldozata lett. Grósz Ágnes Sarolta a Polgári leányiskola II. b osztályos tanulójának a következő tanévben üresen maradt a padja. A vészkorszak áldozatává vált tanuló emlékére az „Üres padok” program keretében emléktábla állítására került sor. Az emlékjel mellett elhelyezésre került a Grósz család története, hogy a diákok tudják, hogy kire emlékeztet és miért az van az iskola első emeleti folyosóján ez az emlékjel.
A középiskolás történelemkönyvekben a vészkorszakról pontos számadatok szerepelnek, de a számok mögött nem látszanak az emberi sorsok. Az „Üres padok” program igazi célja az volt, hogy meg lehessen mutatni a diákoknak a számok mögött az emberi sorsokat. Érzékeltetni a mai fiatalokkal, hogy minden szám mögött egy emberi sors, egy emberi élet szakadt meg. Ők már pótolhatatlanok. Azt már soha sem tudjuk meg, hogy az elpusztított gyerekekből milyen felnőttek váltak volna.
A jelenlegi iskola tanárai számára a munka még nem fejeződött be.
9 kislány sorsáról még semmit sem tudunk. 1944-ben egyikük sem volt több 15 évesnél, de mert budapesti lakosok voltak, talán valamivel jobbak voltak a túlélési esélyeik.
Ha élnek, ma 83-87 éves idős hölgyek – valószínűleg asszonynéven. Ez nagyon megnehezíti a keresést, de azért nem adták fel.
Kérdés, hogy Izraelből tud-e valaki információval szolgáltatni Grósz Ágnes Sarolta, a budapesti Váci út 21 alatt működő Polgári leányiskola II. b osztályos tanuló egykori osztálytársairól.
Várja a jelentkezésüket Király László igazgató az alábbi e-mailre:
bolyai@bolyai-szakkozep.hu.
A kapcsolatot mindenkivel örömmel felveszik.
