Ismét nehéz szívvel keltem útra. Nem az életemet féltettem, hiszen tudom, az izraeli hadsereg biztosítja a hely látogathatóságát, de Hebron olyannyira ellentmondásos pontja a mai politikai helyzetnek, hogy forró krumpliként legszívesebben jó messzire hajítottam volna magamtól. Viszont a pátriárkák barlangja csak nem hagyott nyugodni….
Úgyhogy mégiscsak felhúztam a bakancsomat és – egyszer élünk – odahajtottam. A Machpela-barlang, vagyis dupla barlang legendája a zsidó vallás, és nyomában a keresztény és a muzulmán vallás egyik legszentebb helye. A Biblia szerint (Mózes első könyve, 23. fejezet) Ábrahám ősatyánk drága pénzért, tanúk előtt megvette a ma Hebron területén található temetkezőbarlangot Efróntól, hogy ott feleségét, Sárát, és persze majdan őt magát is eltemethessék.
Aztán a zsidó hit szerint ugyanide temették nemzetségének következő tagjait, Izsákot és Jákobot, természetesen feleségeikkel, Leával és Rebekával egyetemben. A hagyomány pontosan megjelölte a szent helyet, valószínűleg korábban is építmények jelezhették a pontos lokációt. Tehát amikor Heródes pompázatos, de tető nélküli, csak falakból álló síremléket építtetett a barlang fölé, volt mire alapoznia. Heródes megalomán építkezései jellegzetesek, a szegélyes, hatalmas kövekből épített falak könnyűvé teszik a kormeghatározást.
És hogy pont Heródes miért ölt ily sok energiát és pénzt egy látszólag tök fölösleges mauzóleumba, ami még csak nem is az övé vagy kedves családjáé? Erre könnyű a válasz: ma úgy mondanánk, hogy származása folytán egész életében identitásválsággal küszködött, ami még hagyján, zsidóvá tért edomita apjának bonyolult ügye miatt legitimitását is folyamatosan megkérdőjelezték a zsidók, akiken pedig uralkodni vágyott.
Ezért aztán feleségül vette a Makkabeusoktól származó Hasmóneus zsidó királyi család lányát, Mirjámot (akit aztán egy laza paranoiás rohamában ki is végeztetett), és ezzel az építkezéssel is világgá kiáltotta: fogadjatok már el közétek tartozónak, lám, ekkora nagyot építkezem ősatyáitok tiszteletére! És ki mást is választhatott volna? Hiszen Ábrahám maga is szegény sorsú nomád pásztorcsalád tagja volt, s elsőgenerációs izraelita, akit egy új nép ősatyjává választott ugye az Örökkévaló.
Tehát felépült a nagy mű, hogy afféle zsidó piramisként örökre hirdesse az ősatyákat, köztük Ábrahámot, akit mások aztán Ibrahimként szintén hirdetni kezdtek, rengeteg bonyodalmat okozva ezzel a mellesleg nagyszerűen egyetemes gondolattal, hiszen végső soron mi itt mind unokatestvérek lennénk, vagy mi a csoda.
A bizánci korban a leírások szerint testvériesen osztoztak is rajta a zsidók és a keresztények, s az akkoriak körbe tetőt emeltek az építményre és templommá alakították, csak a közepén maradt a szabad ég. Az első muzulmán hódítás idején mecsetté lett Heródes építménye, de a keresztesek visszatemplomosították. Ők a korabeli leírás szerint felnyitották a sírbarlangot, látták Ábrahám és a többiek maradványait, mellettük aranyat és ezüstöt is. Akkoriban a világutazó Tudelai Benjámin szerint jó pénzért a zsidó zarándokok lemehettek egy lépcsőn a barlangba, ahol rengeteg csont volt, és a hat síremlék.
Aztán már úgy jöttek vissza a muszlim hódítók, hogy itt is maradtak jó pár évszázadra, újra mecsetesítették a templomot, és egy oldalsó lépcsősoron lehetett bejutni, de nem ám a zsidóknak. A zsidók néhány kivételtől eltekintve csak a hetedik lépcsőfokig mehettek, törvény által szabályozva.
Kivételeztek a fényképek tanúsága szerint az 1905-ös magyar zsidó zarándokokkal, akik bizony bemehettek a mecsetbe, biztos mint a törökökkel baráti viszonyban lévő Monarchia alattvalói, és nem mint zsidók.
Izrael 1967-ben, Ciszjordánia elfoglalásakor megszerezte Hebront is, és évtizedek után először Slomó Goren rabbi bemehetett az ősatyákhoz-ősanyákhoz. A különböző vallások hívei együtt és felváltva mind imádkozhattak itt egészen a kilencvenes évek elejéig, de akkor Baruch Goldstein tömegmészárlása után egy izraeli bizottság javaslata nyomán különválasztották a muzulmánok és a zsidók által látogatható részeket.
A városban folyamatosan éltek zsidók egészen 1929-ig, és a kereszténység megjelenése óta keresztények is, noha az utóbbi évszázadokban túlnyomórészt muzulmán arabok lakták. 1929-ben arab szélsőségesek egy pogromban meggyilkoltak több tucat zsidót, mire a brit mandátum illetékesei biztonságukra hivatkozva minden zsidót kiköltöztettek a városból.
1967 után szélsőséges, főként amerikai, vallásos zsidó fanatikusok költöztek Hebron óvárosába, manapság mintegy ezren élnek arabok enklávéjába zárva. Benjámin Netanjahu az oslói békefolyamatot folytató Wye Plantation-i megállapodásban a kilencvenes évek végén H1 és H2 részekre osztotta Hebront. A két rész között az átjárás egyre nehézkesebb, a terrorakciók nyomán egyre több biztonsági kapu biztosítja az ott élő zsidók nyugalmát, és keseríti meg a palesztinok életét.
Ja, és tavaly óta palesztin világörökségi helyszín is, hála egy botrányos szavazásnak, amelyet a palesztinok kilobbiztak az UNESCO-ban Hebron óvárosának. Ráadásul veszélyeztetett örökség, amit Izraeltől kellene félteni az UNESCO által elfogadott szöveg szerint, amely a mameluk építészet hangsúlyos méltatása közben épphogy csak megemlíti a Pátriárkák barlangját, a hely zsidó és keresztény vonatkozásait.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
