Ismét nehéz szívvel keltem útra. Nem az életemet féltettem, hiszen tudom, az izraeli hadsereg biztosítja a hely látogathatóságát, de Hebron olyannyira ellentmondásos pontja a mai politikai helyzetnek, hogy forró krumpliként legszívesebben jó messzire hajítottam volna magamtól. Viszont a pátriárkák barlangja csak nem hagyott nyugodni….
Úgyhogy mégiscsak felhúztam a bakancsomat és – egyszer élünk – odahajtottam. A Machpela-barlang, vagyis dupla barlang legendája a zsidó vallás, és nyomában a keresztény és a muzulmán vallás egyik legszentebb helye. A Biblia szerint (Mózes első könyve, 23. fejezet) Ábrahám ősatyánk drága pénzért, tanúk előtt megvette a ma Hebron területén található temetkezőbarlangot Efróntól, hogy ott feleségét, Sárát, és persze majdan őt magát is eltemethessék.
Aztán a zsidó hit szerint ugyanide temették nemzetségének következő tagjait, Izsákot és Jákobot, természetesen feleségeikkel, Leával és Rebekával egyetemben. A hagyomány pontosan megjelölte a szent helyet, valószínűleg korábban is építmények jelezhették a pontos lokációt. Tehát amikor Heródes pompázatos, de tető nélküli, csak falakból álló síremléket építtetett a barlang fölé, volt mire alapoznia. Heródes megalomán építkezései jellegzetesek, a szegélyes, hatalmas kövekből épített falak könnyűvé teszik a kormeghatározást.
És hogy pont Heródes miért ölt ily sok energiát és pénzt egy látszólag tök fölösleges mauzóleumba, ami még csak nem is az övé vagy kedves családjáé? Erre könnyű a válasz: ma úgy mondanánk, hogy származása folytán egész életében identitásválsággal küszködött, ami még hagyján, zsidóvá tért edomita apjának bonyolult ügye miatt legitimitását is folyamatosan megkérdőjelezték a zsidók, akiken pedig uralkodni vágyott.
Ezért aztán feleségül vette a Makkabeusoktól származó Hasmóneus zsidó királyi család lányát, Mirjámot (akit aztán egy laza paranoiás rohamában ki is végeztetett), és ezzel az építkezéssel is világgá kiáltotta: fogadjatok már el közétek tartozónak, lám, ekkora nagyot építkezem ősatyáitok tiszteletére! És ki mást is választhatott volna? Hiszen Ábrahám maga is szegény sorsú nomád pásztorcsalád tagja volt, s elsőgenerációs izraelita, akit egy új nép ősatyjává választott ugye az Örökkévaló.
Tehát felépült a nagy mű, hogy afféle zsidó piramisként örökre hirdesse az ősatyákat, köztük Ábrahámot, akit mások aztán Ibrahimként szintén hirdetni kezdtek, rengeteg bonyodalmat okozva ezzel a mellesleg nagyszerűen egyetemes gondolattal, hiszen végső soron mi itt mind unokatestvérek lennénk, vagy mi a csoda.
A bizánci korban a leírások szerint testvériesen osztoztak is rajta a zsidók és a keresztények, s az akkoriak körbe tetőt emeltek az építményre és templommá alakították, csak a közepén maradt a szabad ég. Az első muzulmán hódítás idején mecsetté lett Heródes építménye, de a keresztesek visszatemplomosították. Ők a korabeli leírás szerint felnyitották a sírbarlangot, látták Ábrahám és a többiek maradványait, mellettük aranyat és ezüstöt is. Akkoriban a világutazó Tudelai Benjámin szerint jó pénzért a zsidó zarándokok lemehettek egy lépcsőn a barlangba, ahol rengeteg csont volt, és a hat síremlék.
Aztán már úgy jöttek vissza a muszlim hódítók, hogy itt is maradtak jó pár évszázadra, újra mecsetesítették a templomot, és egy oldalsó lépcsősoron lehetett bejutni, de nem ám a zsidóknak. A zsidók néhány kivételtől eltekintve csak a hetedik lépcsőfokig mehettek, törvény által szabályozva.
Kivételeztek a fényképek tanúsága szerint az 1905-ös magyar zsidó zarándokokkal, akik bizony bemehettek a mecsetbe, biztos mint a törökökkel baráti viszonyban lévő Monarchia alattvalói, és nem mint zsidók.
Izrael 1967-ben, Ciszjordánia elfoglalásakor megszerezte Hebront is, és évtizedek után először Slomó Goren rabbi bemehetett az ősatyákhoz-ősanyákhoz. A különböző vallások hívei együtt és felváltva mind imádkozhattak itt egészen a kilencvenes évek elejéig, de akkor Baruch Goldstein tömegmészárlása után egy izraeli bizottság javaslata nyomán különválasztották a muzulmánok és a zsidók által látogatható részeket.
A városban folyamatosan éltek zsidók egészen 1929-ig, és a kereszténység megjelenése óta keresztények is, noha az utóbbi évszázadokban túlnyomórészt muzulmán arabok lakták. 1929-ben arab szélsőségesek egy pogromban meggyilkoltak több tucat zsidót, mire a brit mandátum illetékesei biztonságukra hivatkozva minden zsidót kiköltöztettek a városból.
1967 után szélsőséges, főként amerikai, vallásos zsidó fanatikusok költöztek Hebron óvárosába, manapság mintegy ezren élnek arabok enklávéjába zárva. Benjámin Netanjahu az oslói békefolyamatot folytató Wye Plantation-i megállapodásban a kilencvenes évek végén H1 és H2 részekre osztotta Hebront. A két rész között az átjárás egyre nehézkesebb, a terrorakciók nyomán egyre több biztonsági kapu biztosítja az ott élő zsidók nyugalmát, és keseríti meg a palesztinok életét.
Ja, és tavaly óta palesztin világörökségi helyszín is, hála egy botrányos szavazásnak, amelyet a palesztinok kilobbiztak az UNESCO-ban Hebron óvárosának. Ráadásul veszélyeztetett örökség, amit Izraeltől kellene félteni az UNESCO által elfogadott szöveg szerint, amely a mameluk építészet hangsúlyos méltatása közben épphogy csak megemlíti a Pátriárkák barlangját, a hely zsidó és keresztény vonatkozásait.
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
