A héten vádiratot nyújtott be az izraeli főügyész a miniszterelnök hitvese, Sara Netanjahu ellen. A vád: minősített csalás, hivatali helyzettel visszaélés, többszázezer sékel értékű, szabálytalanul, drága vendéglőkből rendelt étel miatt, noha szakács is dolgozott a miniszterelnöki rezidencián.
Ami kimaradt: további ezres nagyságrendű vásárlások közpénzből – saját, személyes célokra, beleértve Sara szüleinek gondozásakor. Az ügyek többségében egyrészt Mandelblit főügyész a kormányfői házaspárral mélyen együttérző hozzáállása miatt nem született vádemelés, más esetben azért, mert a Netanjahu család végül visszaadta azokat a bútorokat, amelyeket „kicserélt” a rezidencia terhére és saját villájuk szépítésére. Ez magában egy érdekes indoklás, hiszen nem sok olyan jogeset ismert, amikor a tolvajt azért nem ítélik el, mert visszaadta a szajrét.
Még nem tudjuk, bűnös-e a miniszterelnök felesége, azt majd a bíróság mondja ki. A kérdés azonban mégis az, maga a miniszterelnök, aki Saraval egy házban él, együtt étkezik, ugyanazokat a bútorokat használja, és minden valószínűség szerint közös háztartást és bankszámlákat vezet, tehát maga a miniszterelnök miért nem szerepel vádlottként ebben az ügyben? Mi az oka annak, hogy nem emeltek vádat ugyanezekben a pontokban a házastárs Netanjahu ellen is?
Az eredendő bűn
Mindannyian ismerjük az eredendő bűnt. Már akkor azzal védekezett Ádám: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem.” De Isten, a főügyésztől eltérően nem húzta kilenc hónapig a vádirat elkészítését, és azonnal büntetett is – viszont abból mindkét fél kapott, külön-külön is és közösen is.
Azóta is voltak már hasonló esetek. Izraelben például amikor illegális munkavállaló házvezetők alkalmazásán kaptak két neves házastársat. Az egyiket Yehuda Wienstein volt izraeli főügyész házában, a másikat pedig Ehud Barakéknál. Barak akkor éppen védelmi miniszteri posztot töltött be. Mindkét ügyben csak a feleségek ellen indult büntetőeljárás és el is ítélték őket. A férjeket nem keverték bele, mintha nem is abban a lakásban laktak volna, de az is lehet, bebizonyították, hogy ők magukra takarítottak?
A Netanjahu asszony által elkövetett bűncselekmények sokkal súlyosabbak egy munkavállalási engedély nélküli takarító alkalmazásánál (ez igen elterjedt Izraelben), nem beszélve a még vádiratra váró további ügyekről, leginkább a tengeralattjárókkal kapcsolatos korrupciós ügyről. De a módszer ugyanaz: a férj sérthetetlen, megússza a felelősségre vonást. Ez nem csak azért vérlázító, mert kettős mércét jelent a kivételezettek, a politikusok ügyeiben, hanem maga a hozzáállás: természetes az, hogy a házimunka, sütés-főzés, takarítónő alkalmazása csakis az asszony területe, mert ilyen földhözragadt, piti ügyekkel egy fontos férj nem is foglalkozik. „Ma nagyon jól sikerült a vacsi, Sara, ez még egy luxusétteremben is elmenne…”
Lehetne másként
Nem lehet nem megemlíteni egy további esetet, amely 1977-ben történt, amikor Lea Rabin amerikai dollárszámlájáról számolt be a korabeli sajtó. A külföldi számlatartás abban az időben bűncselekménynek számított, és Rabinné nem záratta be a számlát, amikor amerikai diplomáciai kiküldetésük lejárt. Yitzhak Rabin azonban nem bújt a felesége szoknyája mögé. Ezekkel a szavakkal mondott le a miniszterelnökségéről: „Mindkettőnket terhel a felelősség mind erkölcsileg, mind hivatalosan, nem lehet tőlem elválasztani Leát, én is ugyanúgy felelős vagyok, mint Ő.”
A Netanjahu-ügyben a „Lea” szó könnyen behelyettesíthető lehetne a „Sara” szóval, de Netanjahu inkább a médiát vádolja, amely állandóan csak üldözi szeretett feleségét. Viszont a balhét nejével viteti el, és mindezzel Netanjahu asszony is együttműködik. Önként és felemelt fejjel védi urát, szinte testével hárítja el tőle a jog haragját, a vádiratot, a cselekményeiért való felelősségre vonást – ami akár lemondásához is vezethetne.
Mi pedig ezen a kis gumicsonton rágódunk, miközben ég a ház a fejünk felett és a piromániások szabadon garázdálkodnak.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
