Moshe ibn Ezra
(1055 vagy 1060–1138)
Rabbi Moses ben Jacob ibn Ezra, aki úgy is ismert, mint Ha-Sallaḥ, vagyis mint a „bűnbánati imák költője”, a mór Spanyolország egyik legjelentősebb írója és filozófusa, aki zsidó származása ellenére a korabeli arab irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója is volt.
Korát megelőző gondolkodó, kinek a költészetről mint metaforáról alkotott véleménye máig maradandó, ugyanúgy, ahogy Arisztotelész gondolatainak – munkássága által történt – költészeti megvilágítása is.
Filozófiai írásai – melyek jelentős részét Isten és ember kapcsolatának vizsgálata tette ki – kevésbé voltak hatásosak.
Az út
Emlékezzünk az összes pillanatra,
mi halálba vezető utunkat kirakja.
Az ember önfeledten utazik,
nap nap után, s azt hiszi pihen,
mint lusta matróz a fedélzeten.
De hajója közben is száguld
a vad szeleken.
˜˜˜
Óh, kis patak
Óh, kis patak, csobogó vized
Távoli földekre szalad, hol barátom, mint fogoly él,
Üdvözletemet küldöm veled,
S ha hullámaid vörösre váltanának, mint a vér,
Mondd, hogy könnyem szennyezte vized.
A szem s a szív csorgó cseppjei,
Hullnak száműzetésért és szerelemért,
Mi az elszakított barátokat emészti.
Óh, kis patak légy vele gyengéd,
Emlékemmel töltsd fel szívét,
hogy soha senki kéretlen
ne birtokolhassa ott helyem.
S mondd el azt,
hogy szerelméért összes évem,
mit sorsom élni enged neki adom –
Vagy, ha életem nem lenne elég,
Mindazt, mi e földön számomra érték.
˜˜˜
Ivós dal
Hozd ide beteges kinézetű poharamat.
Látod, amint megtöltöm
csillogni kezd, lelkes mint szeretőm arca
s azonnal elűzi démonaimat.
Igyál barátom, aztán lökd át a kancsót,
én is könnyítenék szívemen.
S ha azt látnád, hogy a borban elvesztem
énekeddel éleszd fel lelkem!
˜˜˜
A válogatásból
A temető felé tereltek tépelődéseim,
Sok barátom, meg bátyám is ott pihen és a szüleim.
Kérdem őket (nincs fül mi hallja s száj mi válaszolna):
„Hát ti is elhagytatok engem, óh, apám s anyám?”
Nyelv s hang nélkül jön a válasz a sírból, mégis sikoltva,
S mutatják helyemet közöttük, mi rám vár ott, már régóta.
˜˜˜
Sírok
És hol vannak a sírok,
a sír-tengere azoknak kik
az idők kezdete óta elhaltak?
Egymásba fúródó sír-alagutak,
porrá omló fejfák és obeliszkek,
mozdulatlan orgiában
összefonódó tetemek –
Most mély gödrökben pihennek,
szennyes rubinban,
mészkő porladékban.
˜˜˜
Filmrendező, producer, író, fordító
