A hírekből úgy tűnik, hogy újabb háború készül. Hanoh Levin versét juttatom eszetekbe, amit Izrael Gurion énekelt 1970-ben.
A háború előtt, és nem utána – talán valaki eltűnődik, és megfontolja egy másik szükségtelen háború árát, mert senkinek nincsenek felesleges gyermekei a felesleges háborúkhoz.
“Drága apám, ha majd síromnál állsz
öregen, fáradtan és nagyon magányosan,
és látod majd hogyan temetik testem a porba
és te fölöttem állsz, apám,
akkor ne állj annyira büszkén,
és ne emeld fel fejed, apám,
most hús maradtunk hússal szemben
és ez a sírás ideje, apám.
Hagyd hát hogy szemeid sírjanak szemeimen,
és ne légy csöndben a tiszteletemért,
valami ami fontosabb volt a tiszteletnél
fekszik most lábad előtt, apám,
és ne mondd, hogy áldozatot hoztál,
mert aki áldozott az én voltam,
és ne mondj több fennkölt szót,
mert már nagyon alacsonyan vagyok, apám.
Drága apám, ha majd síromnál állsz
öregen, fáradtan és nagyon magányosan,
és látod majd hogyan temetik testem a porba –
Kérj akkor bocsánatot tőlem, apám.”
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A “provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
