A futball világbajnokságról szóló színes oroszországi beszámolók között akadt néhány elsőre talán meglepő, például a marokkói és izraeli drukkerek közös mosolygós fotói, de a témát közelebbről ismerők szerint a barátságos ölelést megörökítő képeknek csak részben van köze a foci eufóriához, sokkal inkább visszavezethető arra, hogy Franciaország után Izraelben él a második legnagyobb marokkói diaszpóra közösség, mintegy 800 ezer fő.

A jelentősebb arab országok és Izrael kiaknázatlan kapcsolatait vizsgáló Mitvim intézet egyik kutatója, Einat Levi nemrég tanulmányt közölt a ynet hírportálon, amelyben az izraeli-marokkói viszonyban rejlő potenciált járta körbe. Eszerint – bár a hivatalos kapcsolatok a palesztin kérdés miatt nem mindenben felhőtlenek – Marokkó, a muszlim országokra nem jellemző módon engedélyezte, hogy az országból elüldözött, elmenekült zsidó családok leszármazottjai izraeli állampolgárságuk mellé felvegyék a marokkóit. Még egy különlegesség, hogy 2011 óta

Marokkóban törvénybe iktatták, hogy az ország kulturális örökségének része a zsidó vallás.

Sokan úgy hiszik, az Izraelben élő marokkói zsidók nem ápolják a kapcsolatot egykori anyaországukkal, a valóságban azonban éppen ennek ellenkezője zajlik, immár évek óta. A különböző kulturális és gazdasági együttműködéseknek köszönhetően a két ország civil kapcsolatai virágoznak,

évente mintegy 45 ezer izraeli látogat Marokkóba,

részt vesznek a helyi ünnepeken és mindig nagyon barátságos fogadtatásról számolnak be. A hozzánk látogató marokkói turisták száma ennek töredéke, ebben komoly szerepet játszik, hogy nem könnyen kapnak beutazó vízumot, de tudományos, gazdasági és kulturális delegációk szép számban érkeznek minden évben.

A két ország együttműködése az ötvenes években kezdődött, akkor biztonsági kérdésekben, és a marokkói zsidók kivándorlásában egyeztettek. A jó kapcsolat szerepet játszott a marokkói közvetítéssel létrejött izraeli-egyiptomi békemegállapodásban is. A 90-es években további konszolidáció történt, az Oslói-megállapodást követően, 1994-ben összekötő irodák nyíltak Rabatban és Tel-Avivban. A pozitív folyamat 2000-ben, a második intifáda idején szakadt meg, azóta a két ország hivatalosan nem áll diplomáciai kapcsolatban egymással.

Ennek ellenére számos területen gyümölcsöző együttműködés folyik.

Izrael szardíniát és olívát importál Marokkóból,

miközben fejlett mezőgazdasági technológiát importálunk oda. A marokkói állami támogatásoknak köszönhetően, amely adómentessé teszi a mezőgazdasági fejlesztéseket végző cégeket, ma már több izraeli vállalkozás termel mandulát, olívát, datolyát és citrusféléket Marokkó-szerte.

Marokkói konyha – fotó: Wikipedia

A civil kapcsolatok a gazdaságinál is látványosabban fejlődnek, sok izraeli művész, tudós vesz részt közös projektekben, kap meghívást különböző fesztiválokra, konferenciákra, rendezvényekre annak ellenére, hogy országszinten nincs még minden rendben.

Szakértők szerint a marokkói lakosság egyre elfogadóbb Izraellel szemben, ezt még akkor is elmondhatjuk, ha a politikusaik a palesztinokkal kapcsolatos kérdésekben rendszerint Izrael ellen szavaznak a nemzetközi szervezetekben. A folyamatos, csendes együttműködések, a konszolidáció, a lakosság hangulatának fokozott átalakulása példaértékű lehetne a palesztin-izraeli kapcsolatok rendeződéséhez. Jó muszlim példa már van, miszerint mindenki számára elfogadható módon együtt lehet élni Izraellel, már csak bátor követők kellenének a palesztin oldalról.