November

Fotó: Shutterstock

Csodás reggelt!

November van! Ez döbbenetes! Úgy eltelt ez az év, mint egy szempillantás!
Szeretem a novembert.
A novemberi hónap egész életemben fontos szerepet játszott.
Már most tudom: Idén sem lesz másként.

Mondhatni, az egyik kedvenc hónapom.

Számomra a legcsendesebb.
Szeretem, ahogy a takaróm alá bújik a békéje.
Átölel, finoman megnyugtat.
Támogat.
Szeret.
Segít.
És hisz bennem.
A jövőmben.
Felkészít.

Szeretem a novemberi esőt (állítólag szerdára érkezik térségünkbe) és a kezdetleges finom izgalmat, amit a következő hónap sóhaja súg felém.

Szeretem a gardróbom legaljáról kihúzott puha, piros pulcsim ölelését, amely egy picit nosztalgikus hangulatba viszi az elmémet.
Egy pulcsiban ott van a múltam.
Az elengedés.
Az újrakezdés simogatása.

A november az a hónap, amiben hitem szerint a legjobban meghallhatod a némaságot.
Talán a szerencsésebbek még békére is lelnek.

Lehet:
Mécsest gyújtani.
Forró almás pitét sütni.
Forralt bort szürcsölni.
Sütőtököt odaégetni.
Új teafüveket kipróbálni.
Írni.
Szentimentális zenéket hallgatni.
Az új pizsamádban gyönyörködni.
A fázó lábadat a szőrős zokniba megpihentetni.
Új könyveket megismerni.
Magányban lenni.
Megtanulni csendben lenni.
A kopogó esőt hallgatni.
Hála naplót írni.
Elmélkedni.
Imádkozni.
Elengedni.
Újra szeretni.
S a legjobb: magunkra ismerni.

Nem kell ebben a hónapban megváltozni.
Egyszerűen csak jó önmagunkra és az erőnkre rátalálni.