Új sorozatot indítunk, melyben e vitaindító írás után várjuk a ti válaszotokat a kérdésre: ki a zsidó?

Ki zsidó, ki nem zsidó ember? Melyek a zsidóság elfogadható, világos és egyértelmű kritériumai? Ez a törvény magától értetődőnek tartja, hogy a zsidóság fogalma olyan világos, hogy nem is szükséges egyértelműen meghatározni, sem azt a meghatározást e törvényben feltüntetni. De a zsidóság mibenléte egyáltalán nem világos. Szeretnék megvizsgálni egynéhány lehetséges kritériumot annak meghatározására, hogy ki zsidó és ki nem zsidó ember.

A zsidóság mibenlétének világos meghatározására vonatkozó lehetséges kritériumok:

  1. Hogy ki zsidó és ki nem zsidó ember, nem alapulhat a judaizmus elfogadásán és gyakorlásán, mivel Herzl ideálja a vallásszabadság volt, és ma is többé-kevésbé vallásos zsidók élnek Izraelben, azokon kívül, akik nyilvánvalóan nem vallásosak. Még a vallásos zsidók között sincs világos megegyezés arról, hogy kinek a hite és annak gyakorlása a valódi: haredi vagy reform, és egyébként is, ki tudná ezt valóban objektíven meghatározni?
  2. Hogy ki zsidó és ki nem zsidó, nem alapulhat azon sem, hogy Izraelben született-e, mivel a diaszpórai zsidók többsége nem Izraelben született, de a törvény zsidóknak számítja őket. Ugyanakkor az arab és más “nem zsidó” személyek, akik Izraelben születtek, nem számítanak zsidóknak. De ha egy nem-zsidó bárhol sikeresen átlép a judaizmusba, akkor ez a személy zsidónak számít.
  3. A nyelv sem egyértelmű kritérium, még akkor sem, ha a törvény szerint a zsidó nép hivatalos nyelve az ivrit: sokan, akik zsidónak számítanak Izraelben és azon túl, nem beszélik. Ugyanakkor vannak olyan nem zsidó emberek, akik beszélik ezt a nyelvet. Tehát a megfogalmazás, hogy zsidó az, aki beszél ivritül, nem jó; míg a magyarul beszélő emberek általában magyarnak számítanak, attól a pár csodagyerektől eltekintve, aki meg tudta tanulni ezt a nagyon nehéz nyelvet másodikként.
  4. Én személy szerint nem vagyok hajlandó úgy gondolni a zsidókra vagy bárki másra, mint speciális fajra az emberek között. Ez, jól tudjuk, nem vezetett semmi jóra a múltban.   De például az Egyesült Államokban egy WASP (fehér angolszász protestáns) az egy fehér személy, és egy Gonzalez nevű személy hispanic-nak számít, a különböző “fajuk” révén. Ha ezt a faji megkülönböztetést elfogadjuk, akkor eszerint egy askenázi zsidó és egy szefárd zsidó két különböző fajhoz tartozik; de akkor milyen kritérium szerint számítanak mindketten zsidónak? A vallásuk szerint? Lásd (1).
Ki a zsidó?

Ha nem tudjuk egyértelműen meghatározni, melyik ember zsidó és melyik nem zsidó, hogyan beszélhet a törvény a zsidó nemzetállamról?

Az én szeretett Rabbeinum szerint, aki egy kiemelkedő kanadai filozófus: a ’zsidó’ fogalom mibenléte olyan tényezőkön alapszik, amelyek egy többértelmű kifejezést hoznak létre, ahol a különböző definíciók családi hasonlóságot mutatnak, à la Wittgenstein. Így a zsidóság egy politikai közösséghez, egy kulturális közösséghez, egy vallási közösséghez (hit) és egy olyan hitgyakorlatokkal és életvitellel való átalakuláshoz kötődik, amelyek általánosan elfogadottak mint a zsidóság jellemzői, és olyan történelmi közösséghez, amely HISTORIKUS (nem genetikai) gyökereit az ókori Izrael héber népéhez vezeti vissza. Amire azt válaszolom: Ez egy csodálatos megfogalmazás (különösen szeretem a wittgensteini lazítását a pontos meghatározás igényének). Csodálatos nekünk, hiszen mi ezeken a közösségeken belül élünk, és tiszteletben tartjuk társainkat, még akkor is, ha nem minden esetben értünk velük egyet. De mindezekben a közösségekben (a történelmit kivéve – ugyan még ott is lehetséges többféle értelmezés, bár a régészek egyre több nagyszerű bizonyítékra bukkannak) olyan eltérések vannak a vélemények és meggyőződések között a közösséget összekötő melléknevek által jelölt témákat (politikai, kulturális, vallási) illetően, hogy úgy a ’hasonlóság’, mint a ’közösség’ fogalma elhalványul, ködössé válik. Mennyire kell egy személynek egyetértenie, vagy legalábbis elfogadnia a különbségeket ahhoz, hogy úgy érezze, hogy ugyanahhoz a politikai, vallási vagy kulturális közösséghez tartozik? És mennyi nézeteltérés tolerálható egy ilyen közösségben, mielőtt a hasonlóság már nem vehető észre, és a közösség és az odatartozás érzése elpárolog?

Milyen messze mehet a fanatikus abban, hogy diktálja, más zsidók hogyan viselkedjenek, vagy még azt is, hogy mit viseljenek? Vagy a liberális és konzervatív zsidók közötti összecsapások? Természetesen az az elképzelés, hogy ezek a személyek több fent említett közösséghez tartoznak, azért segít: mert még ha semmiben sem értenek egyet az ellentétes párttal, még mindig elismerhetik például a kulturális közösséget. De ez bonyolult, mint mindig, mikor érzésekről és meggyőződésekről, és különösen akkor, amikor ezek összecsapásairól van szó.

És eddig éppen csak belülről néztük meg a különböző közösségeinket. De ha te vagy a törvényhozó, s felelős vagy azért, hogy ki jön az országodba, ki részesül támogatásban, ki lesz védve, kinek kell a hazát védenie, ki hozhat döntéseket, és milyen mélyen kell az új embernek a nemzet politikájába, vallásába, kultúrájába stb. beilleszkednie, akkor a definíció többértelműsége, hogy ki zsidó és ki nem zsidó ember, problémássá válik. A jogszabályokat nem lehet ilyen bizonytalan, ködös fogalmakra alapozni, vagy igen?

És mi van a világ többi részével?  El fogják-e, el tudják-e fogadni ezt az új törvényt?

Végső soron nem hiszem, hogy bármilyen probléma lenne a fenti definícióval addig, amíg mi, zsidók úgy érezzük, hogy összetartozunk, minden különbözőségünk ellenére is; azt hiszem, a probléma azzal a törvénnyel kezdődik, amely éles vonalakat akar a homokba húzni, hogy szabályozza a befogadást és a kirekesztést, ilyen homályos fogalmak alapján.

Írta és az eredeti angolból fordította: bea sara goll

bea sara goll – író, olvasó, fordító, de nem ferdítő – remélhetőleg;
bsg communications
cross-cultural communications coaching in English
translations HU-GER-ENG; writing; ghostwriting; editing; lectoring