Csupán egy héttel azt követően, hogy a bíróság kimondta, a határőrök és a Shin Bet nyomozói nem tehetnek fel kérdéseket a beutazók politikai hovatartozásáról, újabb eset oszthatja meg a demokráciában hívő izraelieket.
Múlt hét kedden egy palesztin származású amerikai egyetemista, Lara Alqasem a Ben-Gurion repülőtéren szeretett volna belépni az országba, hogy megkezdje másoddiplomás képzését a Jeruzsálemi Héber Egyetemen. A 22 éves lányt a határőrök az érvényes tanulói vízuma ellenére feltartóztatták, mivel 2016–2017 között vezetője volt a Miami Egyetemen működő Palesztin jogokért küzdő csoportnak, amely bojkottra szólított fel izraeli cégek és kulturális események ellen.
A jelenleg érvényes rendelkezések szerint az államnak joga van megtagadnia a belépést azoktól, akik izraeli cégek vagy egyének bojkottjára felszólító szervezetek vezetői.
Lara azóta a repülőtéri börtönben várja, hogy a kiutasítás elleni fellebbezését elfogadják vagy elutasítják. Fellebbezésében azzal érvel, hogy bár vezető volt, csoportja csupán öt főt számlált és kis területen működött, ő maga konkrétan nem vett részt semmilyen bojkott-tevékenységben, így nem esik a törvény hatálya alá. Ígéretet tett arra is, hogy izraeli tartózkodása alatt távol marad minden hasonló tevékenységtől. Az ügyről ma dönt a tel-avivi bíróság.
Miközben mélyen hiszek abban, hogy Izraelnek joga van megtagadni a belépést bárkitől, akit az országra nézve veszélyesnek tart, felmerül bennem a kérdés, hogy ha Lara Alqasem valóban a törvény hatálya alá esik, akkor miért kapta meg a diákvízumot? Tényleg akkora ellenállási figura, hogy érdemes vele példát statuálni? Az esetet kísérő nemzetközi médiafigyelem vajon nem egy újabb öngól-e?
Újságíró
