Rövid pályafutása után elcsomagolták Miri Regev szobrát a tükrével együtt. Bea Bar Kallos mobilfotói.
Mindenki feszülten várakozik, két éve ilyenkor Bibi szintén hajnalban kirakott, piedesztálra állított aranyszobrát már elvitték a Rabin térről…
Miri és a média érdeklődése. Sorra jönnek, mint dögre a légy a médiamunkások, várják a nagy eseményt, Miri Regev eltávolítását. Közben Miri, a gonosz mostoha csak nézi magát a tükörben, s egyre csak azt kérdi: tükröm-tükröm…
Búcsúcsókot lehel egy fan. Igen, sokan szeretik Mirit, aki keleti zene fesztiválokat rendeztet állami segítséggel, és büszkén hirdeti: sosem olvasott Csehovot. És igaza van, hiszen Bibi mégis éppen őt találta alkalmasnak a kulturális miniszteri posztra…
Van, aki szamárfület mutat neki. Ő biztos olvasott Csehovot.
Újságírók faggatnák, de továbbra is csak áll némán, és nézi magát.
A tízes tévé híradójában már szerepelni fog, etióp származású riportert küldött hozzá ez a liberális nézeteiről ismert csapat. Hová tűnt a régi dicsőség, amikor még katonai cenzorként ezek ott rettegtek tőle? – kérdezi tekintetével a háttérben.
Portré a naplementében. Mintha csodálkozna, hogy még mindig nem történt semmi, sehol nem idézik jellegzetes, népiesnek szánt, olykor alpári szavait. Nem érti, hogyan foszthatták meg dobhártyaszaggató hangerejétől? 
Ledöntötték tükrét, vége az önreflexió röpke, pár órás ígéretének.
A politikus szobrok magányossága.
Az alkotó, a mű és a közönség.
Mintha csak a menyasszonyi fátyol kerülne fel. Pedig talomba kerül.
Becsavarodva.
Rácsok között.
Fotók: Bea Bar Kallos
Fotóriporter – képipari szakmunkás
