allj repuloter izrael
Fotó: Silló Sándor

Ha rajtam van a pizsamám – bocsánat, munkaruhát akartam mondani -, furcsákat álmodom mostanában. És mindig ugyanazt. Azt álmodom, hogy nem vagyok már filmrendező, se színházi, nem tanítok, hanem a reptéren szortírozom a távolba induló csomagokat. Azt is álmodom, hogy nem Magyarországon élek a puha, mégis agyat, lelket nyomorító diktatúrában, hanem egy eleven mediterrán ország tarka és hangos népségei között, akiknek a nyelvét is alig értem, mégis befogadnak. Álmomban rám is vonatkozik a szolidaritás, ami ezt az országot felépítette és életben tartja. Ez az álom kellemes része; régi hazámból jött rokonaimnak mutogatom büszkén az új álmomat. És cikket pötyögök a telefonomba két lezúgó csomag között az anyanyelvemen, de már az álomországról mesélve.

De vannak másféle álmaim is, rettenetesek, szorongatóak.

Azt álmodom, hogy itt Izraelben is elkezdődik, ami elől idemenekültem. Dezsavü-álom. Mikor a Kádár-korból felébredtünk, egy pár évig derűseket álmodtunk. Európai értékrendről, valódi demokráciáról, valódi nemzeti összefogásról, toleranciáról, világra nyitottságról…

Aztán egy rémálomban ébredtünk fel. És most azt álmodom, hogy itt is kezdődik. Még csak kezdődik. A művelődési miniszter maga akarja egy személyben eldönteni – a demokratikus intézményrendszer fölé helyezve magát -, melyik produkció kapjon vagy ne kapjon támogatást! A kneszetben az ország vezetői hazaárulónak bélyegzik, aki nem ért egyet velük! Vallásuk, etnikumuk által bélyegeznek meg embereket, akik itt élnek közöttünk! A száz országból kirekesztett nép hazájában történik mindez! Csikorog a fogam: honfitársaim ebben az álomban, ébredjetek fel! Ti most álmodjátok ezt először, de nekem visszatérő álmom ez! Tudom, mi szokott lenni a vége: egy szétforgácsolt nemzet, ahol mindenki ellensége mindenkinek. Kivéreztetett szellem. Egy ország, ahonnan mindenki menekül, aki szolidaritásban és nem gyűlöletben akar élni.

Miért álmodom újra ezt? Ezt az álmot még el lehet hessegetni. Ha a másik oldalamra fordulok, ott egy derűs hazáról álmodom, olyanról, amilyet az országalapítók álmodtak: messze tekintő, szabad emberek lakják, akik boldogan köszöntik egymást a rémálmokkal zsúfolt éjszaka után: Jó reggelt!

Szinház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 38 év színház, 30 év film és televízió, 1 év újságírás, 13 év tanítás, 2 éve élek Izraelben …mégsem vagyok 100 éves!