Ősapáink élményparkja a Kineretnél

Vannak a Kineret körül ismert és kevésbé ismert helyek bőven, s nagy szükség lehet rájuk, főként télen, ha beborul, vagy nyáron, ha már a fülünkön jön ki a has-hát-has kombó a napon… Tehát bakancsra fel, mai hetiszakaszunkkal mindenféle izgalmas tóparti látnivalókhoz látogatunk el.

Indítsunk az Arbel-heggyel, már csak a csodálatos kilátás miatt is. A hegyoldalon egy negyedik századi zsinagóga gyönyörű romjai láthatók, de nem csak ekkor éltek zsidók errefelé, hanem már jóval korábban is. Sőt, ennek a hegynek fontos szerep jutott a zsidó mitológiában: egy legenda szerint a Messiás Arbel hegyére érkezik majd meg Illés prófétával együtt, és utána innen mennek Jeruzsálembe.

Talán ezért is telepedtek erre a környékre, talán azért, mert a sziklák tele voltak kiváló barlangokkal, s ezeket átalakítva valóságos sziklavárost építettek a hegy gyomrába Arbela néven. Ciszternarendszerrel, mikvével, a barlangokat összekötő belső lépcsőrendszerrel. I. e. 161-ben viszont az akkori hatalom útjába kerültek, mert megelégelték ezt a fene nagy szabadságot meg önállóságot, s Bakhidész görög hadvezér Júda Makkabi ellen vonulva lemészárolta a lakókat. Alig páran menekültek meg közülük.

Aztán jöttek a bajok a rómaiakkal, miután Arbela szembeszállt Heródes kinevezésével. Ekkor olyan ügyesen erődítették szikláikat, hogy a római csapatok csak súlyos emberáldozatokkal tudták bevenni a vidéket, ahol a harcosok inkább a több száz méteres mélységbe vetették magukat, mint hogy a rómaiak kezére kerüljenek. Akik mindenkit lemészároltak, akárcsak pár nemzedékkel előbbi görög társaik.

I. sz. 66-ban, a nagy felkelés idején – már megint a rómaiak ellen – Josephus Flavius fallal is körülvette erődítményüket. Kilenc őrbástyát is emeltek, melyeknek romjai máig láthatóak. De persze megint esélytelenek voltak a hatalmas túlerővel szemben, és ez a csata is rosszul végződött. A római korban a zsidók északra, Galileába és a Golán-fennsíkra költöztek, hiszen Jeruzsálem elesett, sőt ki is tiltották őket a szent városból. És újra benépesültek az arbeli hegyek, lásd a zsinagóga romjait.

Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és hiába vártuk egy darabig Godot-t, akarom mondani a Messiást, akkor mehetünk tovább, mondjuk a tó partján fekvő Magdalába. Itt egy halászokkal teli városka állt Jézus idején, ahol élt egy Mária, akarom mondani Mirjam nevű hölgy, és a többi már történelem, akarom mondani Újszövetség.

Mária Magdalénának fontos szerep jutott az új vallás első követői között, s nehéz ezt megemésztenie egy patriarchális társadalomnak. Így aztán mindenféle szégyenteljes vádakkal illették – melyekről a négy evangélista nem tudott: utólag karaktergyilkolták ártatlanul Jézus egyik leghűségesebb tanítványát, csak mert nőnek született.

Itt Magdalában is küzdöttek a rómaiak ellen, mint macska a jégen, de i. sz. 67-ben itt is elestek, hiába erődítették a várost, erősítették meg falait. Flavius szerint annyira borzalmas csatát vívtak, hogy a zsidó felkelők vére pirosra festette a Kineretet, és még a sok háborút megjárt kérges-szívű rómaiak is elrettentek saját pusztításukat látván.

Később, a bizánci korban egy csinos kis kolostort építettek a római korban lerombolt falu mellé, amit a szokásos forgatókönyv szerint a hetedik században az arabok szétdúltak, majd a keresztesek újjáépítettek az újabb muzulmán hódításig. Aztán sok száz éves Csipkerózsika-álomba, feledésbe merültek a romok, s velük Magdala. Itt csak az utóbbi évtizedekben kezdődtek meg az igen sikeres, fontos leleteket feltáró ásatások.

A huszadik század elején orosz cionisták telepedtek a környékre, és Migdál, vagyis torony néven mezőgazdálkodni kezdtek, s egy 1948-ban felszámolt arab falucska is idetelepült. Az ásatásokon néhány éve mikvét, a halpiac haltárolóit és egy zsinagógát tártak fel, ahol is egy i. sz. 29-ben, tehát Jézus korában, Tiberiáson vert érmet találtak. Jézus tehát minden bizonnyal megfordult, s taníthatott is itt.

És itt leltek a ma már jelentőségénél fogva Jeruzsálemben, az Izrael Múzeumban megtekinthető Magdala-kőre, egy tóraolvasó asztal alapjára telis de teli korabeli zsidó szimbólumokkal. (Persze egy másolatát itt is láthatjuk in situ.) Ez azért lett régészeti szenzáció, mert rajta van a második Szentély hétágú menórájának domborműve, tessék, még egy bizonyíték létezésére, már rég nem csak Titus diadalíve Rómában…

Van itt egy nemrég épített templom is az oltár helyén egy hajóval, ahonnan rögtön Ginoszárnak vesszük az irányt (néhány perc autóval). Ott pedig be a múzeumba, ahol helyreállítva egy Jézus korabeli halászhajót őriznek, amit 1986-ban találtak itt a Galileai-tó, alias Kineret parti vizeinél.

Hosszú és bonyolult procedúrával kiemelték a vízből és konzerválták, s ma mindenki megcsodálhatja. Ilyennel kellett a mélyebb vizekre evezni Jézus parancsa szerint, amikor azt mondta a Vulgáta szállóigévé lett latin fordítása szerint a halászok panaszaira, miszerint nem fognak elég halat: „Duc in altum (evezz a mélyre)”. És beljebb valóban lett is bőséges fogás. Persze ebből is régészeti világszenzáció lett annak idején.

Sok-sok csodát láttunk mai utunkon is, a múlt, a történelem és a hitek csodáit. Most már bátran sivalkodhatnak a gyerekek a Kineret partján, hogy már megint unatkoznak és újra vágynak – fölvértezve tudásunkkal legfeljebb elvisszük őket kirándulni ezekre a helyekre. És még okosabbak is lesznek, mintha csak vízi-csúszdáztak volna egész nap.