A tóraolvasó asztal alapja Magdalában - fotó: a szerző

Vannak a Kineret körül ismert és kevésbé ismert helyek bőven, s nagy szükség lehet rájuk, főként télen, ha beborul, vagy nyáron, ha már a fülünkön jön ki a has-hát-has kombó a napon… Tehát bakancsra fel, mai hetiszakaszunkkal mindenféle izgalmas tóparti látnivalókhoz látogatunk el.

Indítsunk az Arbel-heggyel, már csak a csodálatos kilátás miatt is. A hegyoldalon egy negyedik századi zsinagóga gyönyörű romjai láthatók, de nem csak ekkor éltek zsidók errefelé, hanem már jóval korábban is. Sőt, ennek a hegynek fontos szerep jutott a zsidó mitológiában: egy legenda szerint a Messiás Arbel hegyére érkezik majd meg Illés prófétával együtt, és utána innen mennek Jeruzsálembe.

Zsinagógarom az Arbel-hegyen – fotó: a szerző

Talán ezért is telepedtek erre a környékre, talán azért, mert a sziklák tele voltak kiváló barlangokkal, s ezeket átalakítva valóságos sziklavárost építettek a hegy gyomrába Arbela néven. Ciszternarendszerrel, mikvével, a barlangokat összekötő belső lépcsőrendszerrel. I. e. 161-ben viszont az akkori hatalom útjába kerültek, mert megelégelték ezt a fene nagy szabadságot meg önállóságot, s Bakhidész görög hadvezér Júda Makkabi ellen vonulva lemészárolta a lakókat. Alig páran menekültek meg közülük.

Aztán jöttek a bajok a rómaiakkal, miután Arbela szembeszállt Heródes kinevezésével. Ekkor olyan ügyesen erődítették szikláikat, hogy a római csapatok csak súlyos emberáldozatokkal tudták bevenni a vidéket, ahol a harcosok inkább a több száz méteres mélységbe vetették magukat, mint hogy a rómaiak kezére kerüljenek. Akik mindenkit lemészároltak, akárcsak pár nemzedékkel előbbi görög társaik.

Kilátás az Arbel-hegyről – fotó: a szerző

I. sz. 66-ban, a nagy felkelés idején már megint a rómaiak ellen Josephus Flavius fallal is körülvette erődítményüket. Kilenc őrbástyát is emeltek, melyeknek romjai máig láthatóak. De persze megint esélytelenek voltak a hatalmas túlerővel szemben, és ez a csata is rosszul végződött. A római korban a zsidók északra, Galileába és a Golán-fennsíkra költöztek, hiszen Jeruzsálem elesett, sőt ki is tiltották őket a szent városból. És újra benépesültek az arbeli hegyek, lásd a zsinagóga romjait.

Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, és hiába vártuk egy darabig Godot-t, akarom mondani a Messiást, akkor mehetünk tovább, mondjuk a tó partján fekvő Magdalába. Itt egy halászokkal teli városka állt Jézus idején, ahol élt egy Mária, akarom mondani Mirjam nevű hölgy, és a többi már történelem, akarom mondani Újszövetség.

A zsinagóga romjai Magdalában – fotó: a szerző

Mária Magdalénának fontos szerep jutott az új vallás első követői között, s nehéz ezt megemésztenie egy patriarchális társadalomnak. Így aztán mindenféle szégyenteljes vádakkal illették melyekről a négy evangélista nem tudott: utólag karaktergyilkolták ártatlanul Jézus egyik leghűségesebb tanítványát, csak mert nőnek született.

Itt Magdalában is küzdöttek a rómaiak ellen, mint macska a jégen, de i. sz. 67-ben itt is elestek, hiába erődítették a várost, erősítették meg falait. Flavius szerint annyira borzalmas csatát vívtak, hogy a zsidó felkelők vére pirosra festette a Kineretet, és még a sok háborút megjárt kérges-szívű rómaiak is elrettentek saját pusztításukat látván.

Később, a bizánci korban egy csinos kis kolostort építettek a római korban lerombolt falu mellé, amit a szokásos forgatókönyv szerint a hetedik században az arabok szétdúltak, majd a keresztesek újjáépítettek az újabb muzulmán hódításig. Aztán sok száz éves Csipkerózsika-álomba, feledésbe merültek a romok, s velük Magdala. Itt csak az utóbbi évtizedekben kezdődtek meg az igen sikeres, fontos leleteket feltáró ásatások.

Jézus korabeli város ásatásai Magdalában – fotó: a szerző

A huszadik század elején orosz cionisták telepedtek a környékre, és Migdál, vagyis torony néven mezőgazdálkodni kezdtek, s egy 1948-ban felszámolt arab falucska is idetelepült. Az ásatásokon néhány éve mikvét, a halpiac haltárolóit és egy zsinagógát tártak fel, ahol is egy i. sz. 29-ben, tehát Jézus korában, Tiberiáson vert érmet találtak. Jézus tehát minden bizonnyal megfordult, s taníthatott is itt.

És itt leltek a ma már jelentőségénél fogva Jeruzsálemben, az Izrael Múzeumban megtekinthető Magdala-kőre, egy tóraolvasó asztal alapjára telis de teli korabeli zsidó szimbólumokkal. (Persze egy másolatát itt is láthatjuk in situ.) Ez azért lett régészeti szenzáció, mert rajta van a második Szentély hétágú menórájának domborműve, tessék, még egy bizonyíték létezésére, már rég nem csak Titus diadalíve Rómában…

Az oltár a Duc in altum templomban – fotó: a szerző

Van itt egy nemrég épített templom is az oltár helyén egy hajóval, ahonnan rögtön Ginoszárnak vesszük az irányt (néhány perc autóval). Ott pedig be a múzeumba, ahol helyreállítva egy Jézus korabeli halászhajót őriznek, amit 1986-ban találtak itt a Galileai-tó, alias Kineret parti vizeinél.

Hosszú és bonyolult procedúrával kiemelték a vízből és konzerválták, s ma mindenki megcsodálhatja. Ilyennel kellett a mélyebb vizekre evezni Jézus parancsa szerint, amikor azt mondta a Vulgáta szállóigévé lett latin fordítása szerint a halászok panaszaira, miszerint nem fognak elég halat: “Duc in altum (evezz a mélyre)”. És beljebb valóban lett is bőséges fogás. Persze ebből is régészeti világszenzáció lett annak idején.

A kétezer éves halászhajó – fotó: a szerző

Sok-sok csodát láttunk mai utunkon is, a múlt, a történelem és a hitek csodáit. Most már bátran sivalkodhatnak a gyerekek a Kineret partján, hogy már megint unatkoznak és újra vágynak fölvértezve tudásunkkal legfeljebb elvisszük őket kirándulni ezekre a helyekre. És még okosabbak is lesznek, mintha csak vízi-csúszdáztak volna egész nap.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.