Kire szavazzak?

Ma reggel végül válasz érkezett a Messengeren, hogy “Gabriella, egy hónapod hiányzik a tagságból, hogy jogosult legyél részt venni a Likud képviselőinek és vezetőségének megválasztásán, így ez alkalommal sajnos még nem szavazhatsz!”

Igazából fellélegeztem, a kis kakukktojás, ki szíve legmélyebb igazával kívánja megmenteni új hazáját és régi népét. 

Soha előtte pártnak tagja nem voltam, és most beléptem, tizenöt hónapja a Likudba, annak is az Új Likudosok szekciójába.

Ha kétségeim voltak afelől, hogy jó helyre érkeztem-e, egy SMS, melyben rendszeres értesítést kaptam az Új Likudosoktól, eloszlatta aggályaimat:

Békés szombatot!

Miki Zohar és párttársai be akarják záratni szombatonként az országot? 

Miért is ne!?

Tudjátok, mi van biztosan nyitva még szombaton is? A mi közösségi pénzgyűjtő platformunk, mely segédletével ha nem sikerül új erőket hoznunk a Kneszetbe, az utolsó dolog lesz talán, mely hétvégén is nyitva tart, és egy újabb dekadenciának leszünk foglyai, Miki Zoharnak és társainak, az ellenkezés lehetősége nélkül.

Szeretnénk nyugati típusú demokráciában élni, nem a Halacha törvényei szerint? Demokráciát akarunk?!

Itt az idő! Támogassátok kampányunkat, még mielőtt túl késő lesz!

Nagyszerű, polgári szombatot!

Az Új Likudosok

Hogy is léphettem be a Likudba? 

Hétvégén barátainkkal beszélgettünk. Szemükben kétséggel emésztgették Új Likudosságomat. Szerintük jobboldalinak lenni egyenlő a nacionalizmussal. De hát én akár nacionalista is lehetek, hisz elkötelezett vagyok népem mellett, népeim mellett. Elkötelezett vagyok minden nép mellett. Hol van az megírva, hogy a nacionalizmus csak egy nép melletti hűséget jelenthetne? Én multinacionalista vagyok, mosolyodtam el magamban.

 

A Likudnak egy nagyon speciális frakciójáról van szó, az Új Likudosokról. Célunk a belső előválasztások útján leváltani az egyre inkább egyeduralomra törekvő pártvezetőt, mielőtt még a folyamat, mely már megkezdődött, a magyarországihoz hasonló módon kiteljesedhetne. Az Új Likudosok azok csoportja – számunk jelenleg bőven tízezer felett van a negyvenezres Likud párttagságból –, akik úgy gondolják, hogy a pártnak vissza kell térnie a Netanjahu vezette populista vonalról a demokratikus eszmékhez. Ezt leginkább úgy tehetjük meg, ha a párt vezetőségi előválasztásán ellenjelöltet indítva belülről buktatjuk meg.

Netanjahu leváltására léptem tehát be a Likudba, az összes lehetséges és persze törvényes módokat kihasználandó.

Nem, nem vagyok elvtelen, éppen ellenkezőleg, elkötelezett híve vagyok a demokrácia eszméjének, az alkotmányos demokráciának. “Mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon“ – visszhangoznak bennem József Attila sorai. Igen, a lelkiismeret, mely nem hagyatja általam becsapatni, megcsalatni embertársaimat.

De a jobboldaliságnak csupán egyik ismérve a nacionalizmus. A magyar Wikipédia például annyira nem tartja fontosnak, hogy csak egy mellékmondat végén említi. A hagyományos értékek mindenek feletti tiszteletével persze hadilábon állok, és tudom, az se kellő magyarázat, hogy a baloldali pártokban sem látok garanciát a társadalmi igazságosság, a nagy pénz-konglomerációkkal szemben a polgárok védelemének képviseletére. Ebből csupán az derülhet ki, hogy igaz híve egyik pártnak sem lehetek.

Viszont vannak olyan közös értékek, melyekhez ha jobbról vagy balról alkalmazkodnak a pártok, akkor mégsem kell becsapnom párttársaimat elvhűségemet illetőleg. Ez az alap pedig a törvényes rendszer következetes betartása. 

Nem, nem értem, hogy a nemzetiségi törvény például milyen módon fér meg az ország alapító iratával, mely külön hangsúlyt fektet az ország polgárainak egyenjogúságára. Nem értem, hogy a Bagac miért nem semmisítette meg e nyilvánvalóan törvénysértő törvényt. A törvényi rendszer következetes betartásához független bíróságra van szükség, melyet semmilyen módon nem befolyásolhat az éppen regnáló kormányzat.

Ha az Új Likudosok nyernének a pártban, akkor a Likudra szavaznál? – kérdi egy másik barátom. 

Ha biztosan tudhatnám, hogy az új pártvezetés ismét kiáll a kétállami koncepció mellett. Ha vállalja, hogy megegyezésre jut, és mindenben támogatja egy palesztin állam létrejöttét, akkor miért is ne? 

És mi van Beni Ganzcal, az új üstökössel? – kérdez tovább, hangjában kis szarkazmussal. Te nem szimpatizálsz vele? – kérdem vissza. Dehogynem, csak…

Az még rendben, ha kihangsúlyozza, hogy Jeruzsálem Izrael mindenkori fővárosa, hisz az nem jelenti, hogy ne akarná megosztani – vetek ellen érveinek.

De mi ez a “Megerősítjük a telepes blokkokat és a Golánt?” – sikkantok fel. Mondjuk a Golánnal egyetértek, de a telepek kérdése a béketárgyalások függvénye lesz, tehát korai, és lehet, beválthatatlan kiállás (valakik alapállásból becsapódnak itt).

Tökmindegy ezen agyalnunk – legyint barátom –, a végén úgyis mindannyian rá szavazunk, csak hogy megszabaduljunk Netanjahutól.

Látnoki énem… igen, Netanjahunak buknia kell! Igen, Netanjahu bukni fog!

Ha azon tízezer Új Likudos többsége, velem együtt, nem is vehet majd részt a párt előválasztásán, ha Mandelblit, az állami főügyész megfutamodik is, és nem meri megindítani a bírósági eljárást a rendőrség ajánlotta vádpontokban, akkor is bukni fog…