Oké, százkilós nő nem szeretnék lenni, de százkilós férfi sem, pedig az vagyok.

Most pedig kérem a feministákat, fáradjanak a köszörűhöz! Fenjék meg a bugylibicskát. Bár szerintem tompa késsel élvezetesebb egy hímsoviniszta disznó nyakát elvágni. Tehát jöjjön a beismerő vallomás: az izraeli nők gyönyörűek, a csúnyák is, de ők másképp. Akinek pedig a körteforma bejön, annak ez a föld a Kánaán, de hát ez is lett ígérve. A kamaszlányok szépségének tárgyalásáról már lekéstem. Már tanúként sem vagyok kihallgatható, úgy elévültem, nem hogy elkövetőként. Inkább az érdekel, miért szeretik és/vagy utálják Netta Barzilai dalait. Nem állnak szóba velem, fantáziából kell megoldanom a tényfeltárást. Milyen újságíró az ilyen? Házas. “Abszolútba’ már nem, de korosztályosba’ te vagy a legjobb”, így bókolok otthon, aztán elhajolgatok a repülő háztartási eszközök elől.

És akkor jön Netta Barzilai, mint egy rózsaszín orrszarvú, és végigtrappol a férfi öntudatomon. Miután világsikerre vitte azt a gondolatát, hogy stupid boy vagyok, és ő – a nő – nem a játékom. Sőt a csajok azóta szállóigeként dalolják ezt a pasikáik fülébe, korhatár nélkül.

Könyvtárakat írtak már tele azzal a jelenséggel, hogy milyen és mennyi szorongást, torzulást, befelé fordulást okoz a tömegkultúra sztárparádéja a nőkben. Hogyan deformálja az önértékelésüket a címlaplányok 60 centis dereka, a popklipekben féltenyérnyi bikinikből kibuggyanó cicik, popsik, hosszú combok, a vágyakat generáló ajkak és a többi kellék, amitől a piacon eladható lesz a szexuális termék. Mert az vagy, te sötét kamasz-szobában bujkáló kislány! Ha nem tudod, csak sejted, akkor most tudatosítjuk benned. Ha megveszel mindent, amit kínálunk, a popmosléktól a fogyasztó étrend-kiegészítőig, ha hajlandó vagy márkafüggően vásárolni a bóvlikat, amikben mi riszálunk, akkor van esélyed, hogy elkelsz, különben véged!

És akkor jön Netta Barzilai, ez a százkilós szerethető babydoll az erőszakos hangjával, és eredményt hirdet: Csajok, mi győztünk!

Most azok is panírozhatják a kardjukat, mielőtt kirántják, akik szerint valami szalonképes, szép dalnak kellett volna Izraelt képviselni az Európa Vízióban, nem ennek az ugató tramplinak.

Nem vagyok kiképzett feminista, nem az emancipációról beszélek, hanem arról a magabiztos tudásról, hogy nőként is teljes értékű életet kell élni. Akármilyenek a testi vagy szellemi adottságaid. Ezt Izraelben már egy féléves kislány is evidenciaként éli meg, és a dédnagymamának sem kell magyarázni. Ő sem adja fel ezt az utolsó pillanatig. Kiskosztüm, friss manikűr, frizura, harmóniában az utolsó kalapdivattal, szolid smink, lélegeztető készülék, kerekesszék, és irány a kávéház, egy kis dumcsi a csajokkal, ahogy hetven éve mindig. (Most egy pillanatra próbálom a busz végébe zavart haredi feleségeket elfelejteni, és azokat, akik a családi béke érdekében lemondanak a szavazati jogukról.) Persze látom a prolinegyedben – ahol élek – a begyűrt arcú munkásnőket is, kopottas holmikban, szatyrokkal hazafelé. De nem látom, hogy feladták volna. Lányaik is tudják, ennél csak jobb lehet, és előre figyelnek, ahol a jövőjüket sejtik.

Katonalányaink sem szűnnek meg nők lenni a férfiakra szabott angyalbőrben sem.

Hol előnytelenül rájuk feszül, hol snasszul lötyög rajtuk, de ők akkor is nők, nőként viselkednek mindezek ellenére. Cicababa-ridikül lóg a vállukon a gépfegyver mellett, frissen manikűrözött körmök a ravaszon, ha úgy hozza szükség, hogy lőni kell. És tökéletesen fazonra nyírt ágyékszőrzet. Tudom, mert röhögve mesélik otthon a szüleiknek, milyen ciki az, ha nincs rendben. Az öntudatos nő kritikusabb, mint egy férfi. Pláne nagy tömegben összezárva.

netta barzilai bassa sababa

Nem hiszem, hogy ugyanazt gondolják az életről a kemény hónapok után, mintha körömcipőben tipegték volna végig a kamaszkort. Másik disciplina, mint a bakancs és a közös zuhany.

Na, éppen erről az erőről, a kislánylélek érzékenységére növő bőrkeményedésről, a rinocéroszbőrről dalol Netta. A parancsszavakra cserélt selypegésről. Vissza lehet sírni, de minek.

Ezek a lányok tudják – mert ha máshol nem, a seregben megtanulták –, hogy a fiúk szeretik majd őket úgy is, ha ők lesznek a parancsnokok.

És ettől senki nem lesz kevesebb.

Ez a produkció ebből a tojásból kelt ki. És most az egész világ vigyázban áll egy izraeli lány öniróniája előtt.

Persze egy kancsal illúziókból pingált Izrael-képen nem fest jól Netta harsány orrszarvú-öntudata, de tudomásul kell vennünk: a miénk. És a világ nyomott nekünk egy lájkot: szeret minket így, ahogy vagyunk. Százkilósan is, dübörögve is. Nem muszáj az egyen-Barby jelmezében csipognunk, pipiskednünk, homokot vinni a Szaharába: szexbombát a poppiacra. Megvették helyette ezt a széles mosolyt, ahogy ez a nagykislány bohóckodik nekik, mint egy gyerek.

Talán az ezerszer áldott-átkozott női katonáskodás, talán az iskola, ahol a pedagógia a megerősítésen, és nem a leosztályozáson alapul, talán a stabil családmodell nyújtotta biztos jövőkép, az erős társadalmi mobilitás nyújtotta esélyek. Mindenki készítse el a maga koktélját ezekből az összetevőkből, és kortyolja el lassan. Ízlelgesse a tényt: öntudatos, bátor lányaink, asszonyaink vannak, még ha nem is felelnek meg a 19. század biedermeier csipkés finomkodóinak, sem a 20. századi tömegkultúra plasztik-pop mátrixának. Egyszóval mindannak, amit ez a Netta lány pellengérre állít, parodizál, pokolra küld. Ebben az öntudatban – botrány! – magunkra ismerhetünk.

Persze nem muszáj. A Nettára fújók zajosan követelhetik a fejükben raboskodó Barby-hercegnő babaruháját.

Múlt században született sorstársaim! Ez nem nekünk szól. Persze megérteni azért szabad! Figyeljetek! A koncerteken csápolók, a neten lájkolók derűsen, felszabadultan éneklik a két kis pimf dalt, mintha himnusz volna. A női öntudat himnusza, fülig érő szájú iróniával.

Netta dalait persze nehéz lenne feldicsérni, mint zenei produkciókat. Finnyás ízlésűek, nyugalom, ebben most egyetértünk: az én ízlésemtől is messze van a Bassa Sababa meg a Toy.

Jól megcsinált termékek. Csak Netta hangja, előadói attitűdje lóg ki a szórakoztató-ipari sztenderdből, a pop-sablonokból. Egyszerű képlet: neki ebben a ringben kell meneteket nyerni. A popszorítókban már sok nívós zenei produkcióval kifutó díva végezte a padlón, miközben a könyörtelen biznisz rászámolta a tízet. Netta mögött – gyanúm – komoly PR-stáb, kreatív és zeneelőállító brigád dolgozik. Az új dal és a klip egyrészt tökéletesen kompatibilis a zeneipar vizuális trendjeivel, másrészt tökéletesen kilóg belőle pont az idáig taglalt szociális attitűd extremitásával: rózsaszín rinocéroszok vagyunk, hölgyeim, és mi fogunk győzni!