A következő szavakat Benjamin Netanjahu Beni Ganz vezérkari főnök leszerelésekor mondta. Mindig jusson majd eszünkbe, amikor a következő hetekben Netanjahu minősíthetetlen vádakkal illeti és gyalázza Ganzot, ahogy azt csütörtök esti tévés beszédében már elkezdte.

Drága Beni, holnap reggel egy harmincnyolc éves utazás zárul le. Fiatal fiúként léptél be a hadseregbe, ahol önként jelentkeztél ejtőernyősnek, amit most tapasztalt és sokoldalú parancsnokként hagysz el. Életed legszebb éveit az ország védelmére és polgárainak biztonságára áldoztad. Négy évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy a válladra tehettem az altábornagyi rangjelzést, a vezérkari főnökök rangját.

Ebben a négy évben számtalan órát dolgoztunk együtt vállvetve.

Beni, lenyűgözött nyugodt természeted, természetes szerénységed, komolyságod, és leginkább elkötelezettséged,

hogy megtedd, amit Izrael biztonsága érdekében fontosnak gondoltál.

Nálad jobban senki sem tudja, hogy az izraeli vezérkari főnök vállát nyomó felelősség terhének nincs párja semmilyen más ország katonai parancsnokánál. Ő felel Izrael polgárainak biztonságáért, a világ legfenyegetettebb országáért, és nem kevésbé fontos, hogy a vezérkari főnök a felelős a hadsereg sorkatonáinak és tartalékosainak százezreiért, ahol egyaránt fontos minden egyes katona.

Ha két szóval szeretném leírni Benit, azt mondanám: harcos és ember.

Világos, hogy mit értek harcos alatt, de azt gondolom, embersége is egyértelmű. Aki csak megismerte, az tudja róla, és én is megismerhettem. Tudjuk, hogy kimagaslik közülünk. Emlékszem a kormányülésekre, amikor mondtam neki: “Beni, ülj le, ülj le, mert kicsavarodik a nyakam” – és ő csak mosolygott a szégyenlős mosolyával.

Sokat tanultam tőle, többek között a “levelezik” és a “csomagol” szlenges használatát. Beni kiválóan levelezik a valósággal, és nagyon jól csomagolja össze azt. Beni, nem csinálok neked búcsúülést a kormánnyal – annyi helyzetben láttalak, és dolgoztam együtt veled, közösen a védelmi miniszterrel, kihívásokkal teli akciókban. Leginkább emberséged emelkedik ki, a tárgyszerűséged, és azt hiszem, a harcos bőrében bizonyos mértékig nem csak érzékeny lélek van, hanem egyenesen egy költő lelke.

Azt is tudom, hogy nagymértékben befolyásoltak holokauszt-túlélő szüleid. Hogyan is lehetne másképp? Nyilvánvaló, hogy ez mély nyomot hagyott benned, komoly elkötelezettséget annak biztosítására, hogy sorsunk más legyen az életünkre törőkkel szemben. Akik más formában, de ma is velünk vannak.

Azt gondolom, nagyban hatott rád a katonai szolgálat is. Emlékezetemben maradtak szavaid, melyeket vezérkari főnöki beosztásod kezdete előtt mondtál: zászlóaljparancsnoki tisztségedről szóltál az ejtőernyősöknél, és egyszerűen azt mondtad: “Ez az én egész rekordom.”

Lehet, hogy ma is az ejtőernyősöknél teljesített, ifjúkori zászlóaljparancsnokságodat tekinted katonai szolgálatod legjelentősebb részének, de bizonyosan egyetértesz velem, és mindannyiunkkal abban, hogy az elmúlt négy évben, mint Izrael vezérkari főnöke, enyhén szólva nem kevésbé nehéz feladatot, nem kisebb kihívásokat teljesítettél.

Miniszterelnökként azt tudom igazolni, hogy mindig tudtam:

kiváló, etikus, felelősségteljes, figyelmes és gondolkodó vezérkari főnököm van.

Figyelmesen hallgattam véleményed és nézeteidet a helyzetek alakulásáról, cselekvési lehetőségeinkről, és a nem cselekvés lehetőségeiről, ami néha nem kevésbé nehéz. Együtt dolgoztunk, harmóniában. Hiszek a kölcsönös tiszteletben is, és abban, hogy a szobák mélyén és az onnan végül kijutó parancsokban a témára, és nem a szócséplésre kell összpontosítani.

Meg kell osztanom veletek itt, amit a bátyám mondott nekünk, amikor fiatal tisztek voltunk az egységben, és ő már tapasztalt harcos, aki megsebesült és visszatért. Azt mondta nekem: “Bibi, a különbség egy jó parancsnok és egy közepes parancsnok között az, hogy egy középszerű parancsnok nagy emberáldozattal éri el az adott feladat teljesítését, egy kiváló parancsnok pedig minimális áron fogja elérni.”

Én soha nem felejtettem el ezt a mondatot, és Beni, te sem felejtetted el soha, és eszerint cselekedtél. Nem bújtál ki a felelősség alól, és nem sodort el a pillanatnyi düh. Éles helyzetben mérlegelés alapján hoztál helyes döntést, ahogy egy tiszttől és parancsnoktól elvárható. A nehéz helyzetekben meghozott helyes döntés – minden más is fontos –, de ha ez nincs, akkor semmit sem ér. És mindezek alapján

Izrael népe sokkal tartozik Neked, Beni. A szolgálati éveidért, a professzionalizmusodért és az odaadásodért,

amit katonaként, tisztként és vezérkari főnökként mutattál. Mindezekért, Beni, őszinte köszönetet mondok a saját nevemben és Izrael állam polgárainak nevében.

Borítókép: Benjamin Netanjahu miniszterelnök találkozik Beni Ganz vezérkari főnökkel szolgálata végén, 2015 februárjában – fotó: Haim Zach / GPO