Az izraeli választási kampányidőszak hajrájába érve döntött a legfőbb ügyész a Netanjahu ellen folyó eljárások bíróságra viteléről. Az időzítés talán a lehető legrosszabb Netanjahu számára, bár elsősorban az ő döntései alakították a menetrendet. Hogy megértsük, milyen hatása lehet a legfőbb ügyész döntésének a választásokra, nézzük át először, hogy mivel gyanúsítják a miniszterelnököt.
2015-től négy különböző ügyben kezdett nyomozást az izraeli rendőrség 433-as különleges osztálya, mely a politikailag kényes ügyeket vizsgálja. A miniszterelnök mind a négy ügyben a gyanúsítottak körébe került, de közvetlen bizonyíték híján végül csak három ügyben hallgatták ki gyanúsítottként. A vád mindhárom ügyben nagyon hasonló: miniszterelnökként, illetve miniszterként egy-egy gazdasági körnek kedvező döntéseket és törvényeket támogatott és mozdított előre, és cserébe ezek a gazdasági körök a hozzájuk tartozó médiumokban Netanjahut támogató cikkeket közöltek, illetve különféle, nagy értékű ajándékokkal „jutalmazták”.
A vád minden esetben korrupció, illetve országgyűlési képviselői esküjének megszegése. A legsúlyosabb ügy, mely a Netanjahu családi köréhez tartozó cégeknek kedvező politikai döntésekről szólt, végül már a rendőrségi vizsgálatok során megakadt. Ezek a döntések a Németországban gyártott tengeralattjárók Izraelbe és Egyiptomban való eladásával, valamint az izraeli gázmezők kitermelését védő hajók gyártásával kapcsolatosak.
Netanjahu és védői csapata hetek óta harcolnak, hogy a legfőbb ügyész a választások előtt ne hozza nyilvánosságra döntését, mert ügyvédeinek már nem lesz ideje a választások előtt reagálni a vádiratra, és így úgymond tisztességtelen hátrány érné a kampányban. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy
a választások jelen időpontja Netanjahu döntése volt.
Avichai Mandelblit legfőbb ügyész épp arra hivatkozva utasítja vissza Netanjahu kérését a döntés választások utánra napolására vonatkozóan, hogy a vizsgálat menetrendje ismert volt, mikor a miniszterelnök a választások előrehozataláról döntött.
A nagy kérdés, hogy miként befolyásolja a választásokat a döntés nyilvánosságra hozatala. A vádemelésre vonatkozó döntést nagyjából előre lehetett tudni,
minden elemző és az ügyet részletesen ismerő erre számított.
Netanjahu és védői épp ezért kész tényként kezelték, hogy ez lesz a vizsgálat eredménye, így kommunikációjukban már hetekkel előre támadták a döntést. Mivel mind a Netanjahut támogatók, mind a Netanjahut nem kedvelők számára elég világos volt, hogy mire lehet számítani, nem biztos, hogy nagy változások várhatóak a pártok támogatottságában. Az ún. hardcore Likud szavazók egyrészt nem hisznek a vádaknak, másrészt azon az állásponton vannak, hogy inkább elfogadják Netanjahut így, mint hogy a baloldal jusson hatalomra. Azonban a kis változások is nagy hatással lehetnek a választások eredményére.
A jobboldali és a balközép tömb nagyjából döntetlenre áll, a választások kimenetelét ezért a bejutási küszöb szélén billegő pártok határozhatják meg. Jelenleg 4-5 párt van e küszöb környékén, ami összesen a mandátumok 15-20%-át jelenti.
Ahhoz, hogy a balközépnek esélye legyen, mindenképp szükség van a baloldali Merec bejutására. A többi billegő párt jobboldali, de az ő bejutásuk se Netanjahu malmára hajtja a vizet. Ezek a kisebb jobboldali pártok ugyanis simán köthetnek koalíciót a centrista Kék-Fehér pártlistával. Elsősorban a jelenlegi pénzügyminiszter, Mose Kahlon bejutása lehet döntő ebből a szempontból. Kahlon pártja, a Kulánu, ugyanis a Likudtól egyértelműen középre húz, és alapértékei nem állnak messze a centrumpártokétól.
Ezért lehet nagy jelentősége annak, ha a jobbközép pártokkal szimpatizálók közül akár csak 1-2 % átvándorol a Likudtól balra a Kék-Fehérbe vagy a Kulánuba a vádemelés miatt.
Nem véletlen, hogy Netanjahu elsősorban a jobboldali összefogást erőlteti, és inkább azon a vallásos és szélsőjobboldali pártok bejutására játszik, melyek ideológiailag messze állnak a balközép pártoktól.
Újságíró
