Eilaton bakancsosítsd a flipflopod!

Vannak, akiket a hosszas has-hátozás boldogít. Hasról hátra és vissza, izzadva órákon át. Én ebből öt perc után menekülök, nincs nagyobb kínzás. De mit tegyen az ember Eilaton, a has-hát fővárosában? Menjen túrázni! Bakancsra fel, irány az Eilat körüli sziklák világa!

Vörös kanyon

Először a 12-es úton laza bemelegítés a Vörös kanyonnal, olyan 3-4 éves kortól felfelé jöhetnek a kölykök is. Rövid túra, de gyönyörű, ahol létrácskák meg mászóvasak segítenek megkapaszkodni a rövid, de annál izgalmasabb sziklamászós részen. És a szoroson átjutva a tériszonyosok visszafelé ugyanott, a merészebbek meg föl a hegyre, és szép nagy O betűt leírva és kilátást csodálva vissza a kocsi felé. Sőt, ide Eilatból minibuszok, buszok is kihoznak, nem kell hozzá kocsit bérelni.

Gisron völgye

Ha már bemelegedtünk, jöhet a Gisron völgye. Ebbe stabil bakancs, bőséges vízkészlet és sapka-fejfedő nélkül ne vágjunk bele. Lenn a völgyben aztán láthatunk még leopárdcsapdát is, mert – tessék megkapaszkodni – itt sok-sok leopárd élt egykoron. Sajnos mára ők is kihaltak, pedig a kőkorszaktól egészen a huszadik századig ugyanolyan kőcsapdákkal vadásztak rájuk, legutóbb a beduinok. Nem gonoszságból, szerették őket (főként nyárson), de muszáj volt vigyázni a legfontosabb helyi fehérjeforrásra, a birkára-kecskére.

És ha már itt járunk, a kiindulópontnál egy réges-régi, a középkori mameluk korból származó út nyomára bukkanunk. Igen, ez a híres Hadzs zarándokút, ezen jöttek Észak-Afrikából meg Egyiptomból a középkor óta Eilat-Akaba irányába, hogy aztán továbbmenjenek – az életben egyszer muszáj zarándoklaton – Mekka felé. Ma is csodálatos állapotban az út, pedig milliók jártak rajta az előző évezredben Szuez és Eilat között, amikor átszelték a Sínai-félszigetet.

Ez a túra több órás, jóval megterhelőbb, de megéri: van benne hegytető kilátással az eilati öböl négy országára: Izrael, Jordánia, Szaud-Arábia és Egyiptom partjai hevernek lábaink előtt. Ideális szelfi-hely, csak le ne pottyanjunk a völgybe. Csodálatos túra, utána érezni, ahogy hosszú idő összes szorongása, gyötrelme leszakad a lélekről, kinyílnak csakráink, börtönéből szabadult sas lelkünk, hogy úgy mondjam, bár ezt Petőfi sajnos pont az Alföldről mondta, de csak mert nem járt itt, Eilaton…

Ámrám oszlopai

Harmadik túránk a legrövidebb, direkt kisgyerekeseknek, soha nem túrázóknak ajánlom, akik kiugranak a kocsiból, tíz perc oda, tíz perc vissza, szép a látvány, megvolt a szelfi, és már kész is vagyunk. Ez az Ámrám oszlopai. Az Aravában haladó kilencvenes útról kell Eilat felől haladva balra letérni, és addig menni az elágazásnál jobbra haladva, amíg egy parkolóhoz nem érünk, ahonnan nincs tovább.

Itt bizony ki kell mászni a járműből, noha sokan közülünk azzal mennek még a vécére is, és gyalogolni kell pár percet. Igen, azzal a két alsó végtaggal, melynek a végén a bakancs, könnyített ügyfeleknek tornacipő van. De nem kell kétségbeesni, már látjuk is a csodálatos sziklaoszlopokat, melyeket az eső és az erózió vésett a gyönyörű, vastól vörös homokkőbe.

Ámrám oszlopai sajnos se nem oszlop, se nem Ámrám, de attól még szabad szelfizni. A nevét egy Ben Gurion, az ország első miniszterelnöke által felállított névadó bizottság adta, amelyben térképészek, földrajtudósok, nyelvészek, történészek együtt kitalálták, hogy miként hívják héberül ezentúl a dolgokat a Negevben. Vagyis Beér Sevától délre, ahol addig a madár se járt, vagyis csak a beduinok. Ők vadi Amraninak, a „házas völgy”-nek hívták, mert egy szakaszán voltak épületek akkoriban. Innen már csak egy lépés ugye a hangzás alapján Ábrahám ősatyánk és az Ámrám oszlopai…

Fekete kanyon

És végül még egy lélekemelő, hosszú, de könnyen járható sziklajárást ajánlok: a Fekete kanyont. Ez a geológusok állatorvosi lova: van itt őskövület (a szónak ugye a szoros értelmében) a földtörténet hőskorából, amit egy gyűrődés a felszínre hozott pár százmillió éve, ezek a fekete sziklák. Aztán van itt vörös homokkő, ami a régebbi gránitok eróziójának terméke, ami a fölé került sziklák nyomására maga is sziklává lett, és van itt szép sárgásbarna mészkő is, egy egykor itt hullámzó tenger állatainak a csontvázából, vázából, ami a fenekére került és kemény sziklává lett. Induljunk a zöld jelzésen, aztán álljunk át a nyitott völgyben a pirosra, és végül a feketére, és visszajutunk a kocsihoz.

Színpompás látvány, és persze itt a levegő is más, tiszta és friss, eleinte fel sem tűnik, mi olyan furcsa: hát ez. Ja, és ezeken a túrákon nincs térerő, nem működnek a telefonok. Igazi kikapcsolódás, a szó minden értelmében. Tehát Eilatra tartva se felejtsük otthon a bakancsokat, túrára fel az ország déli csücskén is!