Miként hallgatott a világ a soá idején? Éppen úgy, ahogy Aleppónál teszi.

Nicán Horovitz a Háárecben megjelent cikkében felidézi a világ hallgatását és érzéketlenségét a második világháború idején a nácik elől menekülni próbáló zsidókkal szemben, s felteszi a kérdést: miért nem nyitották meg legalább a háború végén a menekülés útját az utolsó magyar zsidók előtt Auschwitz bombázásával, kapuinak gyorsabb megnyitásával? S válasza: nézzünk Aleppóra, és megérthetjük.

Basár el-Asszád szíriai elnök a brutális orosz elnök, Vlagyimir Putyin segítségével teljes civil lakónegyedeket szőnyegbombáz Aleppóban, s az öt éve tartó háborúban eddig félmillió embert öltek meg. (Összehasonlításként: idén az emlékezés napján az izraeli-palesztin konfliktusban a 19. század végétől 2o16-ig  megölt 23 447 áldozatra emlékeztünk. Az összes eddigi Izraellel folytatott háborúban és harcban mintegy 91100 arab vesztette életét. A szerk.) Négymillióan külföldre menekültek, és dupla ennyien Szírián belül menekültek el otthonaikból. Ezekben a napokban több százezer ember él az ostromlott Aleppóban, akikre megsemmisítés vár.

Horovitz szerint bizonyosan háborús bűnök, emberiség elleni bűnök zajlanak, és a világ hallgat.

Egy Amerika vezette nemzetközi koalíció harcol az Iszlám Állammal és a hasonló gyilkos csoportokkal szemben, ami valóban nemes cél, csakhogy az IÁ csak a damaszkuszi rezsim és moszkvai patrónusa generálta tömeggyilkosságok és rombolás kicsiny részéért felelős.

A Háárec szerzője szerint a Nobel-békedíjas Barack Obama amerikai elnök nem hozott békét. Szíria elvesztett lehetőség, folt elnökségén, noha Horovitz úgy véli, kötelessége lett volna a béke megteremtése. “Lehetséges lett volna – annak idején megvitatták és ajánlották –, hogy no-fly (berepülés-mentes) zónává nyilvánítsa a civil háború övezetét, ahogy ezt Irak kurdok lakta részein megtették egykor Szaddam Husszein ellen. De nem tette meg, és Putyin egyre szorosabbra húzta a kötelet, amíg csak el nem szakadt, és milliók fizetik ennek elképzelhetetlen árát” – írja a Háárec cikke.

És itt sem áll meg. “Mi is hallgatunk. Mindig Washingtont vagy Párizst nézzük, noha sokkal közelebb vagyunk, és lennének eszközeink. De kockáztatná bármelyikünk is az életét, vagy családja életét, vagy országunk biztonságát egy ellenséges országgal szembeni háborúban, hogy egy gyilkos rezsim elől mentse a civileket?” – teszi fel a kérdést. “A válasz egyértelmű” – felel is azonnal.

Izrael a be nem avatkozás és az oroszokkal való egyeztetés mellett van, mert az ország biztonsági érdeke ezt diktálja. “Érthető ez a konszenzus, sőt egy izraeli beavatkozás még nagyobb károkat okozhatna” – állítja. “De meg kell érteni, hogy más országoknak is ez az érzése, és akkoriban is hasonlóképpen érezhettek. Miért kockáztassák amerikai és brit katonák életét a pórnép mentésére? Ez 1944-ben sem élvezett elsőbbséget, sőt még csak szóba sem jött. És ugyanez a helyzet 2016-ban” – vonja le a szomorú tanulságot.

Horovitz szerint mégis közbe kell avatkozni, nem csak morális kötelességből, hanem stratégiai érdekből is. Obama és Kerry pontosan ismerik nem csak Putyin természetét, hanem a Szíriában folyó horror részleteit is. Lanyha fenyegetések helyett világos határokat kell szabni Putyinnak, különben más helyeken is támadni fog, ahogy ezt Kelet-Európában már bebizonyította – véli Horovitz. Amerika katonai és gazdasági képességei magasan Putyin és damaszkuszi védence fölött vannak, és Aleppó lerombolását még meg lehet állítani. Világos határt kell szabni Oroszország számára. Ha van valami, amit Obama elnöksége hátralévő idejében még elvégezhet, ez az.

Az itt közölt írás kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját.