Az idei Peszach legkülönösebb történetét a 65 év körüli Adelától hallom.
Családtörténet. Eszter ortodox zsidó családban született, a haredi szülők tíz gyereke közül másodikként. A jeruzsálemi óváros falától pár méterre, a mai Mamilla helyén állt a házuk. Tizenhat évesen egy bankban kapott állást – a harmincas évek Palesztinájában ez nem okozott gondot. Itt találkozott Tarekkel, a nála öt évvel idősebb muszlim fiúval. Vonzalom támadt köztük, amit titkos találkák követtek. A tiltott szerelem néhány év után derült csak ki, mikor a fiatalok eldöntötték: összeházasodnak.
Óriási volt a botrány. Esztert kitagadta apja, és csak az első gyermek születésekor enyhült meg egy kissé. A halacha szerint a zsidó anyától származó gyerek akkor is zsidó, ha az apa nem. Tarek utódai viszont az iszlám vallásjog értelmében muszlimnak számítottak. A zsidó vallásjog szerint az anya, az iszlámban az apa vallását „örökli” a gyerek. Így lettek Adeláék zsidó arabok, zsidó vallású muszlimok. De leginkább Izraeliek.
– Ez az én történetem – mondja Adela –, a családom története. Szüleim szerették egymást, de a társadalom megnehezítette az életüket. Egy idő után az Olajfák hegyére költöztünk apám családjához. Anyám itt sokat szenvedett, mert a muszlim rokonság sem volt befogadó. Egyszer az anyám bátyja pisztollyal fenyegetőzve próbálta kimenekíteni onnan. Majdnem tragikusan végződött.
– Hol van ma a család? Melyik néppel azonosultok inkább? – tudom, hogy indiszkrét vagyok, de Adela történetének részleteitől bódultan, szabadjára engedem kíváncsiságomat.
– Apám már nem él. Sosem mentem férjhez: 101 éves anyámmal a jeruzsálemi Kirjat HaJovel-ben lakunk.
A bátyám zsidó nőt vett feleségül, a húgomnak muszlim férje van. Én mindkét vallás ünnepeiről megemlékezem, de idős koromra a kereszténységben találtam megnyugvást. A zsidó Jézusban, akit az iszlám is eljövendő Messiásként tart számon. Amúgy mindannyian Merec szavazók vagyunk.
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
