(Zárójel, ha elkalandozok.)
Négy éve Lag BaOmerkor alijáztunk. (Akkor május 7-re esett.) Este lett mire a papírmunkát elvégeztük a Befogadási Minisztérium irodájában. (Igen, itt ilyen is van!) – Önök mától Izrael állampolgárai! Holnap választások lesznek, szavazhatnak! – (Tudom hogy az angolban nincs magázás, de ez mégis úgy hangzott.) Egy mikrobuszba pakolták a fejenként 3×30 kilónyi holminkat + a két biciglit + minket. Vittek az izraeli éjszakában, északra, ahol majd élni fogunk.
Lag BaOmer-tüzek égtek mindenhol.
Nem tudtam, hogy ez csak ezen az egy napon szokás. Már fogalmaztam az első hazaírandó levelet. (Akkor még azt az országot hívtam így, ez azóta régen megfordult.)
Itt éjszakánként tüzeket gyújtanak!
Aztán másnap a Befogadó Központ segítője lehervasztott; ez csak Lag BaOmerkor van. (Azóta sem láttam annyi ünnepi máglyát. Az ország sűrűn lakott közepén tilos tüzet rakni.)
Ma akaratlanul megünnepeltük. A feleségem hazajött a hajnalos műszakja után, szentségelt. Bement a városházára ügyet intézni, és zárva volt. Akkor jött rá, hogy Lag BaOmer van, ünnep.
Itthon rakott krumpli várta, ahogy szereti. (A lengyel húsos-kolbász pirospaprikába forgatva – ha megsül a krumpli között – egészen olyan, mint a paprikás lángolt kolbász volt Vecsésen.) Beüzemeltem a légkondit (mázgán), mert az idén ma először küldözgettek egymásnak 40-48 fokos hőmérő-fotókat az izraeliek. Egy pohár sör is járt az ebédhez. Beleszunyáltam a Giro D’Italia közvetítésbe. (Tavaly itt Izraelben volt a verseny első három szakasza. Sajtóbelépővel fotóztam a tel avivi befutót.) Two cities, one break! – erre a reklámra ébredtem. (Naponta hússzor csábít Tel-Avivba és Jeruzsálembe az Eurosport reklámja. Ez azóta van, hogy itt élünk.) Kicsit belenassoltam az asztalon maradt, kihűlt rakott krumpliba.
Akkor dobta a FB ezt a fotót.
Megérkezésünk másnapján kinéztem a konyhaablakon. Etióp kisfiúk fociztak a Befogadó Központ udvarán az ablakom alatt. A gép kéznél volt.
Ma meg ez a fotó elindította ezt a kapkodó (teleszéljegyzetelt) emlékezést.
(Szólni kell a szerkesztőnek, hogy ne bántsa a zárójeleket.)
Zárójel bezárva.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
