A “szervezetfejlesztés” kurzus közepén vagyunk egy rangos jeruzsálemi egyetem zsúfolt előadótermében. A professzor szenvedélyesen magyaráz, mikor a padsorok között hangosan felsír egy tanuló gyermeke…
Sidney Engelberg 67 éves pszichológiaprofesszor azt magyarázza, hogy a munkavállalóknak hogyan kell kommunikálniuk és összedolgozniuk egymással a vállalat céljainak elérése érdekében.
Mint a legtöbb izraeli oktatási intézményben, ezen az egyetemen is megengedett, hogy a hallgatók a gyerekeikkel érkezzenek az órára, feltéve, hogy azok nem zavarják az előadást. Viszont Engelberg professzor egyik tanítványának gyermeke felébred, és hangosan felsír, sőt sikoltozik. Miután befejezte a cumisüveget, a baba úgy dönt, hogy repetázni akar.
Az anyuka feláll a síró csecsemővel, hogy elhagyja az előadótermet, de a tanár odamegy hozzá, elkéri tőle a picit, karjába veszi, megnyugtatja, és mintha mi sem történt volna, tanít tovább.
Mindenki elégedett. Az anyuka, akinek nem kell kihagynia a tanfolyamnak ezt a részét, és zavartalanul jegyzetelhet, valamint a tanára is, aki folytathatja az előadását. Ami a kisbabát illeti, ő is elégedett, hisz új pártfogója kezében kíváncsian nézelődhet az óra végéig. Ilyen a szervezetfejlesztés “élő” bemutatása Izraelben.
Az előadó lányának Facebook-bejegyzése az esetről:
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
