Ki is az a ̶b̶a̶l̶o̶s̶ Liberman?

Avigdor Liberman
Ez fut most a Facebookon

Szerda este megtudtuk – mert Benjamin Netanjahu elárulta az egész világnak –, hogy Liberman valójában baloldali. Nyilván Soros-ügynök is. Sőt talán arab lenne? Az is lehet, hogy ezért tiltakozott a házasodás előtti zsidó genetikai vizsgálat ellen, amit a rabbinátus némely képviselője megpróbált bevezetni?

Ki is az izraeli politika ezekben a napokban reflektorfénybe került fenegyereke, aki úgy tűnik, ha nem is megbuktatta Netanjahut, de mindenképpen nagyon komoly szögmennyiséget vert a koporsójába?

Liberman Ivet Livovics Libermanként látta meg a napvilágot Kisinyevben 1958-ban, a Nagy Szovjetunióban. Édesapja író volt, aki harcolt a Vörös Hadseregben, és száműzve is volt Sztálin alatt Szibériába hét hosszú évre. Ott ismerkedett meg Eszterrel, akivel a kis ivettet jiddisre is tanították, és erős zsidó identitással látták el, pedig akkoriban ott ez nagyon nem volt divat.

Érettségi után vízügyi mérnöknek tanult, majd 1978-ban, húsz évesen családjával Izraelbe vándorolt. Közben költő akart lenni, és egy drámája még irodalmi díjat is nyert Moldovában. Izraelben ulpánba került, behívták egy évre, majd beiratkozott a Héber egyetemre politológia-nemzetközi kapcsolatok szakra. Közben a Likudhoz kapcsolódó Kasztel szervezetben is megjelent, s főleg szócsatákat vívott arab diákokkal, bár állítólag néha ökölre is mentek. Közben a Sablul nevű szórakozóhely kidobóembereként kereste meg a mindennapi betevőt ekkoriban, s mellesleg megismerkedett ott későbbi feleségével. Tehetséges ember volt, s noha alulról kezdte, egy év múlva már ő lett a klub vezetője.

1988 óta dolgozik együtt Benjamin Netanjahuval. 1993-tól – Netanjahu pártvezérré választása után – 1996-ig Liberman a Likud igazgatója volt. Amikor 1996-ban Netanjahut miniszterelnökké választották, egy évig a miniszterelnöki hivatalt vezette, majd otthagyta a pártot, mert a Wye egyezményekkel szerinte Netanjahu feladta a jobboldali követeléseket.

1999-ben megalakította magának a Jiszrael Béténut (Izrael a Hazánk) pártot, és rögtön be is jutott a kneszetbe. 2001-től 2002-ig infrastrukturális miniszter volt, 2003-tól közlekedési miniszter, de 2004-ben – szokásához híven – tiltakozásul lemondott, amikor Ariel Saron meghirdette a gázai kivonulást.

A 2006-os választások után miniszterelnökhelyettesként és a stratégiai ügyek minisztereként beszállt az Olmert-kormányba, és az iráni fenyegetés ügyét tette meg fő mondanivalójának, amit aztán Netanjahu ügyesen eltulajdonított tőle. Olmert palesztinokkal felújított tárgyalásai miatt ismét kilépett a kormányból, s a 2009-es választások után Netanjahu kormányában miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter lett, majd 2012-ben a Likuddal egyesülve indult a választásokon.

A 2015-ös választásokon ismét külön indult, és csak egy évvel később csatlakozott Netanjahu előző koalíciójához védelmi miniszterként Bugi Jaalon helyett. Ezt a tárcát is feladta tavaly novemberben tiltakozásul a nem elég kemény kéz ellen a Gázai övezettel szemben.

Liberman 1988 óta szintén moldovai zsidó feleségével, Ellával a Herodionhoz közeli Nokdim telepen él Ciszjordániában, ahol három gyermeket neveltek fel. Öt nyelven beszél (orosz, román, jiddis, héber és angol), s igen művelt, főként az orosz irodalom ismerője.

Avigdor Liberman – hasonlóan a legtöbb orosz ajkú, a Szovjetunióból bevándorolt izraelihez – erősen jobboldali, és megkérdőjelezi a béke megteremtésének lehetőségét a palesztinokkal. Az orosz ajkúak jobbra húzását a szociológusok szerint az is nagyban meghatározza, hogy személyesen megélték egy öröknek tűnő birodalom összeomlását, s attól tartanak, hogy egyszer csak elveszíthetik új hazájukat is.

Liberman az utóbbi évtizedben számos korrupciós váddal nézett szembe, sőt miattuk kénytelen volt otthagyni külügyminiszteri hivatalát. Bírósági eljárás is folyt ellene, s számos gyanús körülmény akadályozta a nyomozást, például tanúk halála is. Végül, elsősorban Yehuda Weinstein előző államügyész nagylelkűsége nyomán, felmentették a vádak alól.