Kedvenc dalom: Dal a békéhez

Mi a kedvenc izraeli dalod? És miért?
Heti sorozatot indítunk “Kedvenc dalom” címmel, melyben erre a két kérdésre próbálunk választ adni. Hallgassuk, nézzük, szeressük, osszuk és aztán énekeljük együtt 🙂

Ha csak egyet szabad, akkor csakis a Sir lasalom, a Dal a békéhez a kedvencem. Sok oka van, hogy így alakult.

Először is a dal magával ragadó dinamikája: lassan indul, és egyre jobban erőre kap. Hatalmas erejét az első sorok drámájára, az elesettek miatti soha nem szűnő fájdalomra építi, s ebből erőt merítve egyre hangosabbá, egyre eltökéltebbé válik, s egyre jobban az égre kiáltja a béke üzenetét, a legfontosabb cél követelését.

Noha egyszerű szavakból állnak a sorok, de a dal üzenete nagyon nem egyszerű. Igazi lélektani drámát rejt, amikor halottaink nem bosszúra sarkallnak, hanem éppen ellenkezőleg azt üzenik, hogy halálukból a béke iránti vágyunkat kell növelnünk, fájdalmunktól a jövő megváltoztatásával szabadulhatunk.

És szeretem azért is, mert ezt énekelte Jichák Rabin az azóta róla elnevezett téren, azon a végzetes éjszakán, amikor az őt, és politikáját támogató tömegtüntetés után lejött a színpadról, és Jigál Amír agyonlőtte. Ennek a dalnak a vérével átitatott szövegét találták meg zakójának zsebében, ezt énekelte hamiskásan, de lelkesen azon az estén, amikor végre látta, hogy nem csak az ellene hónapok, évek óta uszító, őt kefijában és náci egyenruhában ábrázoló telepesek élnek ebben az országban, hanem a sok-sok ezres egészen másmilyen tömeg is. Amely azon az estén, halála előtt megmutatta neki:  vele vannak a béke megteremtésében, a reményben.

És azért is szeretem, mert mutassatok nekem még egy, évtizedek óta hadban álló országot, amelynek legitimitását folyamatosan megkérdőjelezik, ahol egy ilyen békedalt énekel a katonai zenekar, ahogy a youtube felvételén láthatjuk. Mutassatok még egy helyet, ahol egyenruhában katona fiúk és lányok az elesettek miatti gyászról és a béke reményéről énekelnek, és nem a harci tamtamokat verik folyamatosan.

Engedjétek fölkelni a napot

a reggeli ébresztésre,

minket, az imák ártatlanjait

nem hoz vissza.

Akinek kialudt a gyertyája

és földbe temették,

azon a keserű könnyek nem segítenek

nem hozzák vissza ide.

Senki sem hoz vissza minket

a sötét gödörből,

rajtunk nem fog segíteni

sem a győzelem öröme

sem a dicsőítő dalok.

Ezért csak a béke dalát énekeljétek,

ne imát suttogjatok,

Inkább teli torokból

a békéért énekeljetek dalt.

Engedjétek a napnak,

hogy eljusson a virágokhoz,

ne nézzetek hátra,

csak az előre haladókra.

Reménnyel teljen meg a szemetek,

nem számítással,

a szeretet dalát énekeljétek,

ne a háborúét.

Ne mondjátok, hogy eljön a napja,

hanem hozzátok el azt a napot,

mert nem álom,

és minden téren

csak béke honol majd!

Ezért csak a béke dalát énekeljétek…

תנו לשמש לעלות

לבוקר להאיר,

הזכה שבתפילות

אותנו לא תחזיר.

מי אשר כבה נרו

ובעפר נטמן,

בכי מר לא יעירו

לא יחזירו לכאן.

איש אותנו לא ישיב

מבור תחתית אפל,

כאן לא יועילו

לא שמחת הניצחון

ולא שירי הלל.

לכן, רק שירו שיר לשלום

אל תלחשו תפילה

מוטב תשירו שיר לשלום

בצעקה גדולה.

תנו לשמש לחדור

מבעד לפרחים.

אל תביטו לאחור,

הניחו להולכים.

שאו עיניים בתקווה,

לא דרך כוונות

שירו שיר לאהבה

ולא למלחמות.

אל תגידו יום יבוא

הביאו את היום!

כי לא חלום הוא

ובכל הכיכרות

הריעו רק שלום!

לכן, רק שירו שיר לשלום