Jobbra szavazol vagy balra?

Az izraeli és az európai jobboldal

– Jobbra szavazol vagy balra? – kérdi a taxisofőr.

– Én elvből nem szavazok származásnak jelentőséget tulajdonító pártokra – felelem diplomatikusan. Mit jelent ma a politikai jobb- vagy baloldal? Idejétmúlt, félrevezető kategóriák. – Európából jövök, jól ismerem az etnikai alapú nemzeti ideológiák két évszázados történetét. A családom szenvedte meg – fűzöm még hozzá.

– Az izraeli jobboldal nem ugyanolyan mint a többi – mondja erre a sofőr. Nem vitatkozom vele.

Családtagok szemében az egymástól való különbözőség a feltűnőbb. A kívülálló számára viszont hasonlóságuk a szembeötlő.

Bármit viszonyítunk egymáshoz, kétféle dolgot hangsúlyozhatunk: a dolgok hasonlóságait vagy különbségeit. Hit kérdése, alapvetően világnézeti kérdés, hogy ki mit tart fontosabbnak, és miért: a vizsgált dolgok bizonyos hasonlóságait vagy különbségeit. Ez aztán végtelen sok terméketlen, romboló vitához vezet.

Minden ember szükségszerűen hisz abban, amit igaznak tart valamiért. Nem tehetünk mást. Tapasztalataink érzelmi skálája, tanulmányaink és szellemi képességeink alapján hiszünk értékekben, magyarázatokban, emberekben – vagy sem. A filozófusok mellett az axiomatikus természettudományok (és a matematika) művelői tudják leginkább, hogy a hit nem csupán ott kezdődik, ahol a tudás véget ér. Ellenkezőleg: a hit a megismerés előfeltétele.

Taxisofőrünk például eddig kormánypárti szavazó volt, de most már kevésbé hisz benne.  Jobbosabb irányba megy, de sebaj. Ahogy “ősjobbos” szomszédom is meglepő változáson megy át manapság: – Talán a generálisok képesek lesznek ellátni azt, amit eddig egy ember – mondta elgondolkodva a minap. Balosabbak ugyan, de sebaj. Meglepett vele, mert régóta ismerem.

Önbeteljesítő jóslatok és hamis próféciák

Vannak akik nem nagyon tanulnak a múlt hibáiból…

Változik a világ, Izrael is változik. Nehéz megjósolni, milyen irányba. A rivális  médiacsatornák közvélemény-kutatási eredményei az adott csatorna politikai irányvonalát tükrözik. A különböző médiaszereplők felmérési eredményei közt már az elfogadható hibahatár háromszorosára rúgó, 7 mandátumnyi eltérés is előfordul. Az egyes eredményeket szemügyre véve már-már vicces, mennyire leplezetlen a favorizált párt eredményeinek maximalizálása, a rivális kicsinyítése.

A kizárólag kormánypárti, vagy csakis ellenzéki csatornákat követő emberek egymástól különböző valóságban élnek. A teljes valóságot erejükhöz mérten befolyásolni képes alternatív világok ezek. Hitvilágok, a hatalmi központok célpontjai, játékszerei. Az emberekkel bármit el lehet hitetni, ha ügyesen elhitetjük velük, hogy sokan mások is hisznek benne. Ez a rádió elterjedésével gyorsan felismert igazság ma, az internet elterjedésével újabb dimenziókkal, félelmetes potenciállal bővült. Amíg a rádió hőskorában a hatalommal bíró kevesek befolyásolták a százmilliókat, addig ma milliárdnyi ember rögeszméje zúdul ránk.

A neten szocializálódó emberek döntő többsége, úgy Izraelben mint bárhol a világon, egyre rövidebb szövegeket képes csak figyelmesen elolvasni, értelmezni. A mondatok számával a koncentráció egyenes arányban csökken – egy idő után exponenciálisan. A like-ok mennyiségén kívül a sokaság véleményét leginkább a hangulatkeltő politikusok demagóg jelszavai befolyásolják. A részigazságokkal operáló, egy-két mondatos magyarázatokra fogékony tömegnek pedig óriási gravitációs ereje van. Minél többen hisznek valamiben, annál hihetőbb lesz mások számára is.

Az internet algoritmusainak köszönhetően a szabadság és egyenlőség illúziójában ringatott tömegek tudatlansága öngerjesztő folyamat. Ezt használják ki az álhírek gyártásában érdekelt érdekcsoportok. Egy bonyolult rendszer strukturális összefüggéseit bizonyító professzor eredményeit egy mondattal „cáfoló” laikusnak sokmilliós követő tábora lehet a neten, akik elégtétellel nyugtázzák: „Most jól megadtad neki!”

Szeresd felebarátodat mint önmagad – mondja a Tóra. Van aki hisz ebben, és van, aki csak attól függően, hogy kit értünk “felebaráton”. Akinek az arab migránsok, a zsidók, vagy másfelől: az arabok, a gojok – nem számítanak bele.

Igen, igaz. Az izraeli jobboldal különbözik a többitől. Meg hasonlít is rá.