Vége az uborkaszezonnak

Választási legújabb

A nap híre, hogy David Bitan, Netanjahu jobbkeze a Likudban elkészíttetett egy kötelezvényt, amit a Likud minden parlamenti képviselőjelöltjével alá akar írni, miszerint csakis és kizárólag Benjamin Netanjahu lehet a párt miniszterelnökjelöltje. Mindez példátlan az izraeli demokrácia történetében, ahol a pártok vezetői eddig leválthatóak voltak.

Bitan (valószínűleg felsőbb sugallatra) azért lépett, mert szombaton Avigdor Liberman bejelentette, hogy nem lesz harmadik előrehozott választás: ha Netanjahu ismét képtelen lesz kormányt alakítani (és a közvélemény-kutatási adatokból ez következik), akkor egységkormány alakítását fogja javasolni, s felszólítja a Likudot, hogy a tárgyalásokhoz delegáljanak más jelöltöt, mert Netanjahuval korrupciós ügyei miatt nem áll szóba a várhatóan másik legnagyobb párt, a Kék-Fehér.

Bitánnak létkérdés, hogy ragaszkodjon Netanjahuhoz. Nem csak azért, mert egész gyorsan felívelő karrierjét neki köszönheti – a hála nem jellemző fogalom a politika világában – hanem azért is, mert saját korrupciós ügyei teljesen hozzá kötik. Csak akkor úszhatja meg esetleg a börtönt az ellene szóló kőkemény vádakkal szemben, ha Netanjahu révén olyan változások történnek a jogrendszerben, melyek megakadályozzák a parlamenti képviselők törvény elé állítását. Netanjahu szintén ezen dolgozik saját korrupciós ügyei miatt. Köszönjük, nincs több kérdésünk.

Szintén izgalmas fejlemény, hogy Liberman szerint a leszállóágban lévő Munkapárt vezetője, Amir Perec titkos alkut kötött Netanjahuval. Őt fogja javasolni miniszterelnöknek, s Netanjahu cserébe majd segít neki abban, hogy köztársasági elnöknek válasszák meg. Icik Smuli a katonai rádióban tagadta ezt, de rajta kívül sem a Likud, sem a Munkapárt nagyágyúi nem cáfolták, hogy született volna ilyen háttérmegállapodás. Kérdés, elég lesz-e a kiesési küszöb környékén táncoló Munkapárt néhány mandátuma Netanjahunak, ugyanis 61 jobboldali és ultraortodox – s talán Munkapárti? – szavazatra van szüksége Liberman várható legalább tíz mandátuma nélkül, és a közvélemény-kutatási adatok szerint ez még Perecékkel sem biztos, hogy összejön.

Mindenesetre érdemes megfontolni ezek után, hogy akik Netanjahu távozását szeretnék, szavazhatnak-e a Munkapárt-Geser választási szövetségre, különös tekintettel Perec szavahihetőségére. Mert ne feledjük, hogy Amir Perec volt az, aki szintén a Munkapárt élén, 2005-ben kemény szociális kampánnyal tarolt a választásokon, majd minden ígéretét szögre akasztva a szociális tárcák helyett a védelmi minisztériumot szerezte meg magának, előkészítendő egy valamikori kormányfői karriert.