Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a kabinet heti tanácskozásán a jeruzsálemi hivatalában 2019. július 7-én. - fotó: Abir Szultan / MTI / EPA Pool
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a kabinet heti tanácskozásán a jeruzsálemi hivatalában 2019. július 7-én. - fotó: Abir Szultan / MTI / EPA Pool

Eran Hildszheim érdekes cikkben figyelmeztet a hitelfelvételre épülő Netanjahu-féle gazdaságpolitika veszélyeire a Zmaniszrael, vagyis Izraeli idő nevű blogon.

Írásában éppen azokat a drámai gazdasági adatokat próbálja bemutatni, melyeket Netanjahu próbál elrejteni a választóitól. Konklúziója szerint veszélyes játék folyt itt az utóbbi évtizedben, amikor olcsó hiteleken, és nem a termelésen pörgött az izraeli gazdaság.

Hildszheim rámutat, hogy amikor Netanjahu egy évtizeddel ezelőtt másodszor is beköltözött a Balfour utcai rezidenciába, akkor

a háztartások adóssága összesen 289 milliárd NIS volt, de azóta ez 93%-al, 558 milliárd NIS-re nőtt.

Felszólít rá, hogy amikor legközelebb a miniszterelnök megemlíti, hogy gazdaságpolitikája megmentette a gazdaságot a 2008-as válságban, akkor arra is emlékezzünk, hogy azt a polgárok adósságainak növekedésével, és nem gazdaságpolitikai csodával érte el.

Netanjahu a minap Izrael megmentőjének, gazdaságpolitikai gurujának tetszelgett facebook bejegyzésében, de a valóban látványos adatok mellett sajnos elfelejtett megjelölni egy különösen fontosat: a háztartások adósságát – állítja a szerző.

Netanjahu itt is manipulál, mert Izrael gazdasági eredményeinek bemutatása ennek a meghatározása nélkül olyan, mint a testépítő testének bemutatása anélkül, hogy közölnék: minden izma veszélyes szteroidfogyasztásra épül.

A 2008-as jelzálogpiaci válságot nem a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának kivételes termelési kapacitásával úsztuk meg, s noha az egy főre jutó GDP 41%-al növekedett Netanjahu idején, de ez a mutató továbbra is 13,9%-al alacsonyabb a világ fejlett országainak átlagánál.

Hogy mégis miért úsztuk meg? Az alacsony kamatláb a magyarázat, amelyet az Izrael Bank a 2008-as válság kitörése után alakított ki. Netanjahu uralkodásának kezdetéig az izraeli gazdaság egy erős, egészséges feldolgozóiparra épült, ám az állampapírok válságát követően irányt váltott. Az alacsony kamatpolitika miatt Izrael népe tömegesen olcsó hiteleket vett fel a bankoktól.

Először lakáskölcsönöket vettünk fel, majd később korlátozás nélkül a fogyasztást finanszíroztuk a kölcsönökből. A pénz a nagy összegű hiteleken keresztül a gazdaságba áramlott, az állam megfelelő adóbevételeket élvez, és alacsony a munkanélküliségi szintje. De a Netanjahu-korszakban a gazdaság folyamatos növekedése a háztartási hitelektől függött, és ezek semmilyen értéket nem termelnek.

Az Izrael Bank egyik 2015. évi jelentése szerint

az izraeli gazdaságot az ingatlan- és jelzálogbuborék mesterséges súlyozása mentette meg a gazdasági visszaeséstől, nem pedig Netanjahu ragyogó gazdaságpolitikája.

Netanjahu hivatali ideje alatt a lakástartozás háromszorosára növekedett, és elérte a 362 milliárd NIS-t. Az ingatlanárak emelkedése az izraeli közvéleményben azt a tévképzetet alakította ki, hogy gazdagabbak, ezért kinyitották a zsebüket a fogyasztásra, és ünnepelni kezdtek a fogyasztási kölcsönökkel. Netanjahu látta ezt az őrületet, de hallgatott. Hogy miért? Olvassunk bele az Izrael Bank 2017 végi jelentésébe, és megértjük:

“Ha a lakásárak gyorsan és hirtelen esni kezdenek, akkor a háztartások csökkenthetik a jelenlegi fogyasztásukat, a vállalkozók csődbe kerülhetnek, és elveszíthetik a meglévő adósság visszafizetésének képességét. Ez befolyásolhatja a teljes gazdaságot.”

A lakásárak esése negatív vagyonérzetet is okozna, az emberek ingatlanáraik csökkenését látva kevésbé éreznék gazdagnak magukat, ezért félnének fogyasztani vagy kölcsönt felvenni.

A lakásokhoz a hitelre történő kocsivásárlás is csatlakozott az utóbbi években, ami szintén felpörgette a gazdaságot, de kockázatos módon. 2017-ben körülbelül 726 000 járművet regisztráltak banki jelzáloggal.

A Netanjahu kormányzat tíz éves fennállása alatt soha nem dolgozott ki pénzügyi oktatást, nem lépett fel a kölcsönök felvételére felszólító hirdetések ellen, és nem szólította fel a lakosságot adósságának csökkentésére. Az esetleges jövőbeli válság elsősorban a tőkében szegényebb, inkább hitelből élő, vagyis a szegényebb családokat fogja sújtani.

Eran Hildszheim szerint Netanjahu egy teljes izraeli nemzedék gazdasági jövőjét áldozta fel annak érdekében, hogy gazdasági blöffjére alapozott erős gazdasági adatokat mutasson fel. És ez mind felrobbanhat a szemünk láttára a következő válságnál.

Az elmúlt 15 év izraeli gazdaságának története egyetlen grafikonban