„Ez nem Irán, ez a zsidók állama!” – kiáltotta boldogan a mikrofonba Arie Deri, az ultraortodox Sasz párti belügyminiszter a koncert kezdetén, miközben a Legfelsőbb Bíróság – elegáns késéssel a rendezvény megkezdése utánra időzítve – úgy döntött, jogellenes azt az önkormányzati-közösségi térben úgy megtartani, hogy nők és férfiak csak fallal elkerítve, különválasztva tartózkodhatnak.
Finita la comedia, amiben volt „hülye bíróság”, minisztériumi államtitkár, aki már évek óta „vezényli ezt a baromságot”, a női lobbinak „ellentmondani képtelen, emiatt tudatosan jogellenesen döntő főügyész”, a „gyenge Bibi nulla kormányzási képességgel”, valamint a „nép, aki viszont tudja, mi az igazság” (lásd cím?).
Így foglalta össze véleményét az ügyről – a korszellemnek megfelelően Twitteren – miniszterünk, Becalel Szmotrics, az erősödő Jobbra (Jamína) párt frontembere, amikor az elsőfokú döntés megszületett az ügyben, amely megtiltotta volna az afulai helyi önkormányzatnak, hogy a városi parkban rendezendő ortodox énekes koncertjén nők és férfiak csak külön ülhessenek, választófallal elvágva.
Többek között egy 2014-es kormányhatározat alapján hozta a bíróság ezt a döntést, amely előírja, hogy tilos az állami szervek által szervezett közösségi, nyilvános eseményeken nőket és férfiakat külön választani (kivéve bizonyos, kizárólag vallási szertatások céljára tartott rendezvényeket).
Miután a megyei bíróság felülbírálta ezt a döntést, és az önkormányzatra bízta, engedélyezi-e a nemek szerinti elkülönítést (javasolva, hogy legyen elválasztott tér is, és közös is a koncerten) – a haszid dalok előadása alatt falat húztak nők és férfiak közé a városi parkban, amit úgy ünnepeltek a jobboldali / ortodox politikusok, mint a tolerancia, a szabadság diadalát.
Félelmetes ez a fordított narratíva, ez az agyafúrt, ártalmasan gonosz magyarázat, amit lenyomnak a torkunkon, különösen most, a választások előtt: ezek szerint intolerancia az, hogy a női jogvédők, a baloldal(nak nevezett) ellenzi a nemek szerinti – vagy bármely, irreleváns – elválasztást, megkülönböztetést és diszkriminációt a köztereken és közösségi eseményeken. Intolerancia a vallásos életvitellel és hittel szemben, amennyiben az egyenlőtlenséget eredményező vallási normákat nem engedik be az állami intézményekbe, a közéletbe, a tömegközlekedésbe, a közterekre, a közoktatásba.
Tehát ha én, a nem ortodox is kíváncsi vagyok a városi közparkban – nem a vallásosok saját területeinek egyikén – meghirdetett zenei eseményre, akkor családom férfi és nőtagjainak a tolerancia jegyében külön kell válni, paravánnal elválasztanak minket egymástól, és csak külön- külön hallgathatjuk a zenét egy sosem volt vallási szabály, az „illendőség” hegyében. Alapvetően korlátozzák jogaimat abban a parkban, amit az én adósékeljeimből tartanak fenn, ahol a rendezvényt is a városi költségvetésből fizették.
Viszont az oly toleráns „élni és élni hagyni” leng a zászlaján a vallásos ortodoxiának és a szavazatukra éhes politikusoknak, amikor nem engedik a nőket a férfiak mellé ülni a városi parkban rendezett koncerten, a Bnei Brak-i buszon és az El-Al gépen… nincs polgári házasság, hétvégi közlekedés, állam-vallás összefolyik a jogban, az oktatásban. Afula egy kisvárosnyi lépés a vallási kényszer terén – de hatalmas ugrás lehet, hogy Iránná váljunk.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
