örökkévalócska nem válogat
minden ajtón benyit
minden könnyet
minden sóhajt
minden imát
összegyűjt
ezen a képen
barukh a vörös-tenger partján álló
kenjon mul hájám
bevásárlóközpont
szervizlépcsőházában
imádkozik
a földszint és az alagsor között
itt dolgozott tegnap este
az alagsorban működő
luxus italüzletben
a szervizlépcsőházat
csak a bevásárlóközpontban dolgozók
használják
nem rendeltetésszerűen
nem takarítószereket
nem szemetet
nem árut
hordanak rajta
fel és le
arra ott van a szervizlift
közvetlenül a szervizlépcsőház mellett
sokkal tisztább
és sokkal kényelmesebb
nem
a szakadt
koszos
büdös
szervizlépcsőház
a dolgozók lelki szükségleteit szolgálja
itt pihen meg
az orosz biztonsági őr
és nyomkodja egy kicsit a telefonját
oroszul
itt sírdogál
az etióp takarítónő
egy összehányt piszoár
és egy összeszart vécé
kitakarítása között
itt imádkozik modi
az istenéhez
hogy többet láthassa
a lányait
és itt imádkozik barukh
örökkévalócskához
akit még fred és lelus
nevezett el így
majdnem tíz éve
és aki papíron
ugyanaz az isten
mint modi istene
de barukh számára
mégis
más
kevésbé szigorú
kevésbé férfias
inkább otthonos
isten
ő
ha a tiszta
rendezett
és elegáns üzletben
rátör barukhra
az elveszettség
és az elidegenedettség
ide
a büdös
ragacsos
szervizlépcsőház
szentélyében
jön megpihenni
itt rendezi a sorait
itt simítja ki a ráncokat a lelkén
előveszi az imakönyvét
elmondja az ismerős szavakat
azokat a szavakat
amiket már számtalan
korábbi otthonában is elmondott
miközben a gyerekek játszottak
miközben judit olvasott
vagy vacsorát főzött
aztán odahajtja a fejét
örökkévalócska ölébe
aki hatalmas
végtelenül hatalmas
zsámolyán ücsörögve
hallgatja barukh imáját
és megnyugszik
egy pillanatra
otthon érzi magát
itt
a büdös
ragacsos
lépcsőházban
itt
a sóhajokkal
könnyekkel
és imákkal
megszentelt
lépcsőházban
https://www.facebook.com/barukhhh/
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
