Klíma(x)változás

Dr. Róbert C. Castel előadása - fotó: Bea Bar Kallos
Dr. Róbert C. Castel előadása - fotó: Bea Bar Kallos

“Napjaink polarizált politikai légkörében egyre nehezebb elválasztani a zajt a jeltől és szkeptikusan, nem a napi politika lencséjén keresztül tenni fel kérdéseket. Létezik-e globális felmelegedés? Miért vette át a klímaváltozás a globális felmelegedés helyét a tudományos-politikai diskurzusban? Mi okozza ezeket a változásokat? Van-e ráhatásunk egyáltalán ezekre a globális folyamatokra? Hogyan megy át a “klímapánik”, illetve a “klímatagadás” tudománya politikába és egyfajta szekuláris vallásba? Létezik-e egy racionális középút a két pólus között?” Erről tartott vitaindító előadást Dr. Róbert C. Castel a tel-avivi HaMoadonban. Szabó Gabriella jegyzete:

Ezúton is köszi a meghívást, örömmel mentem, nem is csalódtam. Olyan magyar nyelvű előadót hívott meg a Choma Csoport, akit már régóta szerettem volna meghallgatni.

Castel Robi olyan helyen dolgozik fontos pozícióban – az Izraeli Természetvédelmi Hatóságnál –, ami számomra elsőrendű fontossággal bír a helyi flóra és fauna védelmében. A témaválasztás is pont aktuális: klímaváltozás. Sajnos napról-napra fontosabb, mint előadónk is felvázolta.

Először is röviden bemutatkozott az előadó: biztonságpolitikai szakértő, a rendőrség kötelékéből került a természetvédelemhez, s felkészült, szinte tábornoki rangban szolgáló szakember. Szolgálatára nagy súlyt is fektet, eleinte mint önkéntes vett részt a hatóság munkájában.

Előadása elején rögtön tisztáztunk pár alapfogalmat: tudomány, vallás, politika. Kérdéseket tett fel, s rávilágított, mik is a köztük lévő alapvető különbségek és kritériumok, melyek szerint ennek a szentháromságnak a részei elválaszthatóak egymástól.

Dr. Róbert C. Castel - fotó: Bea Bar Kallos
Dr. Róbert C. Castel – fotó: Bea Bar Kallos

Innen folytatta gondolatmenetét, a tudományos kutatásokról, s ezen belül is a globális felmelegedésről, a klímakatasztrófáról, és az ezzel összefüggő definíciókról, melyek a nagyvilágban kevéssé, vagy alig jártas emberek számára nem mindig világosak: hogy mit is takarnak, s kinek állnak érdekében, hogy mely információ és mely tudományosan megalapozott koncepció válik hirtelen fontossá?

Az előadó személyes élményei alapján “nem mindig az a legsúlyosabb beteg, aki a leghangosabban kiabál”. Vagyis szerinte egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség számára a legfontosabb politikai és társadalmi ügy a globális felmelegedés, hanem vannak ennél sokkal kézzelfoghatóbb, égetőbb, közösen megoldható problémáink, és ezekbe kellene fektetni inkább energiát, pénzt.

Véleménye szerint eltúlozzák a globális klímaváltozás folyamatának jelentőségét, hisz néhány éve még a savas esők okoztak gondot, ma meg a folyamatosan emelkedő CO2 szint, de ha visszatekintünk a földtörténeti közelmúltba, akkor bizony felmelegedések és lehűlések váltották egymást, mindenféle természetes és nem megmagyarázható kiváltó okok folytán.

A hallgatóság sokat kérdezett - fotó: Bea Bar Kallos
A hallgatóság sokat kérdezett – fotó: Bea Bar Kallos

A hallgatóság sokat kérdezett, s a feltett kérdések többször is zavarba hozták az előadót, mert persze mindenkinek más és más elképzelése van az éppen aktuális tudományos, politikai vagy akárcsak vallásos elméletekről.

Az előadást vitaindítónak szánta mind az előadó, mind a szervezők, így hát persze muszáj picit a szubjektív véleményemet is hozzáfűzni, mert személyesen is érintve érzem magam a témában.

Robi szerint a globális felmelegedés problémáját eltúlozzuk jelentőségéhez mérten, mert vannak ennél égetőbb gondok világszinten, melyeket megfelelő társadalmi, globális összefogással esetleg csökkenteni lehetne. Ehhez etalonként az ENSZ egyik táblázatát hozta fel példának, ahol az emberiség legfontosabb problémáinak fontossági sorrendjében – emlékezetem szerint – a csecsemőkori alultápláltság, a tiszta ivóvízért és a malária ellen vívott harc szerepelt előkelő helyen a listán.

Aktív vitapartnerként többen kifejtettük véleményünket - fotó: Bea Bar Kallos
Aktív vitapartnerként többen kifejtettük véleményünket – fotó: Bea Bar Kallos

A hallgatóság soraiban alkalmanként aktív vitapartnerként többen kifejtettük véleményünket azzal kapcsolatban, hogy mit lehet vitaalapnak elfogadni például tudományos érvként.

Én személy szerint nem értek egyet azzal az alapkoncepcióval, hogy a globális felmelegedés túlságosan ki lenne élezve a közbeszédben, és hogy lennének ennél sokkal fontosabb, az emberiséget veszélyeztető folyamatok. Említettük Greta Thunberg nevét is, akit a mainstream média felkapott, s Robi szerint ez a kislány eltúlozza a globális felmelegedés problémáját.

Ezzel szemben én úgy latom, hogy a kislány egész generációja nevében beszél, és csak annyit akar elérni a most élő és cselekvőképes emberektől, főleg a politikusoktól, hogy a Földet élhető állapotban örökítsék tovább a gyermekeikre.

Többfelé kalandoztak el a vita során a gondolatok, vélemények, így ma reggel az én gondolataim is kicsit továbbkanyarognak. Szerintem sajnos nem túlzás klímakatasztrófáról beszélni, és én igazából nem az emberiséget, kiváltképp nem a politikusokat, a tudományos kutatókat – akiknek felelősségében áll kutatási eredményeiket megosztani mindenkivel – és persze nem a szentháromság harmadik, a vallásos részét sajnálom.

A globális klímakatasztrófa nem arról szól, hogy melegebb lesz, vagy több üvegházhatást fokozó gáz szabadul fel, hanem arról, hogy az egész eddig, általunk megismert földi életforma kihalásra ítéltetett általunk, az emberiség által. Az egész Dzsungel, aminek az ici-pici Homo Sapiens is szerves része.

“A Földet nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön”.