Huszonöt évvel ezelőtt forgatta Steven Spielberg a Schindler listája című – utóbb Golden Globe-, Oscar- és Bafta-díjakkal dekorált – filmjét. A hatalmas tömeget mozgató alkotásban Ezra Dagan játszotta Rev Menashe Lewartowot. A negyedszázados évforduló kapcsán kérdeztük emlékeiről.

Hogyan kerültél a Schindler listája színészei közé?

Spielberg háromszáz színészt hívott el a válogatásra, próbafelvételre már csak százat, köztük izraeli színészeket is. Itt interjút készített mindenkivel, utána kiválasztott tizenkettőnket és még százhúsz színészt a világ minden tájáról. A filmet alacsony költségvetéssel tervezték, de a fizetés nem is volt igazán fontos. Megértettük, hogy ebben szerepelni: küldetés. A téma fontos, érdekes és egyben érzékeny, meg hát Spielberggel lehet dolgozni! 1993-ban márciustól májusig forgattunk Krakkóban. Spielberg csakis Lengyelországban akarta leforgatni. A castingon felolvastattak velem egy monológot, ami csak Tom Stoppard első forgatókönyvében volt benne, végül kimaradt. Spielberg már az E.T. előtt készült leforgatni a Schindlert, de nem volt hozzá bátorsága. Tíz évig ült rajta, de még a forgatás közben, a leállások alatt is sokat rágódott rajta – és ezt velünk is megbeszélte –, hogyan beszéljünk mindezekről a történetekről, hogyan tisztelegjünk a téma és a történelem előtt. Menet közben is változtatott a forgatókönyvön. Azt hiszem, azért, mert az eredeti könyv nagyon amerikai volt a szó rossz értelmében. Ha Spielberg azt teszi át a vászonra, melodramatikus giccs lett volna belőle. De ő üzenetet akart teremteni, ami elgondolkodtatja az embereket. Az addigi soá-filmekben áldozatok szerepeltek. Ő pedig felkavaró filmet akart csinálni. Ezért cserélte le Stoppardot Steven Zaillianra, és kezdte el a forgatást, amikor a szcenárió még nem is volt készen. Zaillian folyamatosan írta a forgatókönyvet, néha a krakkói hotelből küldte a kész részeket. Rev Menashe Lewartow volt a krakkói rabbi, és olyan embert kerestek, aki hasonlít rá. Ő akkor 36 éves volt, mint a forgatáskor én meg Spielberg. Lewartow elvesztette a feleségét és az anyját, csak a nyolcéves fia meg ő élte túl a krakkói nagy akciót. Krakkóból három ütemben hetvenezer embert evakuáltak. A płaszówi táborba vittek pár ezer embert, a többieket gyalogmenetben a 60-70 kilométerre lévő Auschwitzba küldték. A kőbánya díszletét Krakkótól 7,5 km-re építették fel, ugyanis Płaszówban nem szabad a földet bolygatni, ott 10-15 centi mélyen emberi maradványok lehetnek. Az evakuálás harmadik szakaszában már csak pár tucat ember tudott elmenekülni.

Ezra Dagan a Schindler listája egyik jelenetének forgatásán

Amikor egy jelenetet rögzíteni kezdenek, elhangzik a kiáltás: Action! Csak nekünk ehhez más képzet fűződik. Nekünk ez hadműveletet jelent, meg harcot. Vagy a halált. Sokakat azért gyilkoltak meg a halálbrigádok, mert nem a jó irányba mentek. Megölték az ártatlanokat is, mert ölni akartak. Szóval nagyon nehéz volt azt hallanunk, hogy: Action!

Spielberg a film felének maga volt az operatőrje. Ez a mi titkunk, sosem mondta el az interjúkban, és nem szerepel a stáblistán sem. A legérzékenyebb részeknél beült a kamera mögé, ő döntötte el a képkivágást, a látószöget, a kameramozgást. Hogyan látszódjanak, hogy viselkedjenek az emberek két üvegajtó között. A legbonyolultabb részeket ő vette fel. Még ma is meg tudom mondani neked, hogy melyik kép az övé és melyik Janusz Kamińskié [a vezető operatőr].

Ezra Dagan a Schindler listája egyik jelenetében

Milyen volt a forgatás?

Az első nap feltűnt, hogy nincsenek próbák. Illetve csak ha meg kellett változtatni egy beállítást vagy mozdulatot. És még filmszalagra dolgoztunk, hol volt még a digitális világ. Spielberget nem érdekelte, ha sok nyersanyagot pazarolt el. Folyton új ötletei voltak, a beállításokat jelenetről jelenetre változtatta meg, ha úgy alakult. Amikor megmutatta a forgatókönyvet, azt mondta, négy és fél órás lesz a film. De a végére nyolc és fél óra lett, azt viszont sokallta. Emberi léptékűre akarta vágni, hogy nézhető legyen.

3 óra és 7 perc lett.

A premieren azt mondta, hogy megcsinálja majd a rendezői változatot, az talán hét-nyolc vagy ötórás lesz. De mivel a film nagyon gyorsan bekerült a tíz legnézettebb közé, végül később nem akart hozzányúlni. Mert a Schindler… egyszerűen klasszikus lett. Spielberg több jelenetet újraforgatott, néha egész távoli asszociációk miatt. Hét hónappal a forgatás után egy privát bemutatón megnézte újra a filmet. Aztán megállt annál a jelenetnél, amikor a Schindler-túlélők a lezárt tehervagonban indulnak kifelé Auschwitzból. Négy nő néz ki a vagon ablakán reménykedő tekintettel, az egyikük majdnem mosolyog. Ezt kivágta, mert szerinte azt sugallta, mintha mindenki kijutott volna Auschwitzból, és termékeny talaja lett volna a holokauszt tagadásának. Cserélte ennek a folytatását is, ehhez a stúdióban felépítette a Birkenau tábor kapuját. Az emberek ugyanazon a vágányon érkeznek meg a haláltáborba, ahonnan a tehervonat kiment. Ez az üzenet volt a fontos: a háromszázötven kifelé menő megmentett gyerek és nő mellett jönnek meghalni az emberek. Spielberg azt mondta, hogy nem gondolná, hogy zsidók milliói fogják látni. Nem nekik készítette, hanem olyanoknak, akik először találkoznak a zsidó történettel. A holokausztfilmek műfaját Lanzman Soá filmje teremtette meg. Aztán a Schindler listája, ez ajtót nyitott a másfajta felfogásoknak a filmben. Ilyen lett a The Counterfeiters (Pénzhamisítók), ilyen Benignitől Az élet szép, Polanski is elmesélte a saját sztoriját A zongoristával. Ez a film a helyszínen történteket mutatja be, ettől volt érdekes. Az Eichmann-per után Izraelben a túlélők, az átélők vagy elkezdtek beszélni, vagy nem mertek beszélni a soáról. Egészen a Schindler listájáig.

Ezra Dagan a Schindler listája egyik jelenetében
Ezra Dagan a Schindler listája egyik jelenetében

Milyen kapukat nyitott meg a Schindler listája?

Azokét a filmekét, amik nem a túlélők szempontjából mutatják be a soát. Mivel a zsidók látják, hogy a nem zsidók is látják, mit tettek velük a soában. Az emberek elkezdtek neki könyveket, könyvrészleteket, élettörténeteket küldeni, Spielberg ezért kezdte a soá-filmeket forgatni.

Csak filmről beszélünk?

Nem. Mi húsz éve csinálunk olyan színházat, ahol a színpadot nyitjuk meg a túlélőknek, akik nem mertek beszélni az élményeikről, akik először lépnek a nyilvánosság elé. Edut (tanúságtétel) színháznak hívják, másodgenerációsokkal, a túlélők gyerekeivel dolgozunk. Valójában ez oktatás. Önmagukon is segítenek a részvételükkel. Több száz tanuló nézi meg az előadásokat, amelyek később megjelennek az interneten. Az üzenetünk: mondja el mindenki a sztoriját. Meséljék el, amiről tudnak. Hogy a trauma ne térjen vissza.

Hol működik ez az Edut színház?

Egész Izraelben. A módszert már tanítjuk egy New York-i iskolában, aztán Clevelandben és Németországban is. Ez nagyon érdekes, mert olyan túlélő zsidókkal is dolgozunk, akik gyerekként Izraelben éltek, aztán visszaköltöztek Németországba. Vannak ilyenek. Ideutazott az Allianz iskolába egy csoport Kölnből, és együtt játszottunk. Úgy tűnik, Bajorországban is történni fog valami, mert ott egy pap dolgozik színészekkel, és nagyon meg akarják tanulni a módszerünket, hogy megmutassák a német fiataloknak. Akik lehetnek akár SS-tisztek leszármazottai is.