A mamsiti vásárban találtam. Piszkos volt és nehéz. Itthon megmértem: kb. 1 kg (974 g).
150 sekelért kínálta a beduin árus és 40-et ki is fizettem érte, mert az volt az érzésem, hogy műkincsre bukkantam.
Mamsit a világörökség része. Az ókorban elpusztult nabateus várost sosem lakták újra, régészetileg ezért is nagy jelentőségű. Izraelben itt találták eddig a legnagyobb műkincsgyűjteményt. A nagy kiterjedésű romváros területén többek közt 10 500 ezüstpénzt és 72 kg-nyi öntvényt találtak a helyi öntöde mintáival.
A romvárosnak a negyede sincs feltárva, és a déli határán húzódó völgy felől szabadon megközelíthető az egyébként kerítéssel körbevett terület. Az évtizedek, évszázadok során rengeteg tárgy került a közeli beduin törzsek birtokába. Sokszor előfordul, hogy ócskapiacon bukkannak fel és fillérekért cserélnek gazdát hatalmas értékű műtárgyak.
Antik eredetű vajon a tál? És miből készült? Ez utóbbi kérdés volt a könnyebb.
A vízkiszorításos térfogat-meghatározási módszerrel mért 140 cm3 körüli térfogattal elosztva a tál 974 grammos tömegét 7g/cm3 körüli anyagsűrűséget kaptam. Ez, ha nem tévedek, egyfajta sárgarezet tesz valószínűvé (~75% réz, ~25% cink). A hasonló sűrűségű fémek közül a vas/acél ötvözetek jöhetnének még szóba, de ezeket kizárja a sárga szín.
Az eredet kérdés eldöntéséhez viszont már szakember kell. A rendelkezésemre álló anyagszerkezeti, helyismereti, és történelmi/régészeti adatok alapján simán elképzelhető, hogy a műtárgy valóban ókori eredetű. Persze ettől még lehet, hogy nem az.
A mamsiti kincs nagy részét a jeruzsálemi Izrael Múzeum őrzi. Itt az ideje egy újabb látogatásnak.
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
