Valaki ránk gyújtja a házat, amit jelen esetben Izraelnek hívnak

Amir Ohana és Benjamin Netanjahu - fotók: Wikipedia
Amir Ohana és Benjamin Netanjahu - fotók: Wikipedia

Nem estünk hasra a meglepetéstől aznap este, amikor Amir Ohana igazságügy-miniszter a Kneszet plenáris ülésén megszegte a hatósági hírzárlatot, és tiltás alatt álló részleteket hozott nyilvánosságra főnöke, Benjamin Netanjahu miniszterelnök korrupciós ügyében. A hírzárlat alatt álló részletek a 4000-es, vádemelési szakaszban álló ügyben vádalkut kötött Nir Hefec rendőrségi kihallgatására vonatkoztak, és a kihallgatás során használt eszközökön kívül a tanú magánéletét érintő, intim részleteit is felfedték.

Nem volt meglepő, hiszen Ohana, az átmeneti kormány igazságügy-minisztere, Netanjahu volt média-tanácsadója azzal a kijelentéssel kezdte miniszteri karrierjét, hogy “nem kell minden bírósági ítéletet betartani“. Ezt az ígéretét már be is tartotta.

A Netanjahu korrupciós ügyei miatt folyó eljárások miatt már eddig is töménytelen és sokszor nagyon káros, a jogos kritika határait messze túllépő támadás érte az igazságszolgáltatási rendszert, az ügyészséget, a legfelsőbb bíróságot és a rendőrséget is, de az mégiscsak az első alkalommal történt meg, hogy a nevében és érette eljáró közszereplő, sőt állami alkalmazott, valószínűleg még a hatályos törvényt is megszegje ebben az igyekezetében, ezzel újabb csapást mérve a jogállamiságra.

Büntetőjogi szempontból a hírzárlat megsértése a szankciók széles skáláját vonhatja maga után a pénzbírságtól a börtönbüntetésig, a hírzárlat elrendelésének okától és a végzés jellegétől (bírósági, vagy más hatóság rendelte-e el), a jogsértés súlyosságától, és a kár mértékétől függően is. Ezen felül Ohana azzal, hogy a kihallgatás során napvilágra került, Hefec magánéletére vonatkozó intim részleteket is megosztotta, nem csak gerinctelenül viselkedett, de akár polgári kártérítési perbe is keveredhet (ezt Hefec ügyvédje egy rádióinterjúban már meg is ígérte).

Az ügy pikantériája, hogy Ohana valószínűleg a képviselői mandátumával járó mentelmi jogával élt vissza, amikor a hírzárlat alatt álló részletet felolvasta a Kneszetben.

A demokratikus országokban szokásos mentelmi jog ugyanis Izraelben is jár a képviselőknek, vagyis nem vonhatóak büntetőjogi vagy polgári jogi felelősségre a parlamentben leadott szavazásukért, illetve véleménynyilvánításért, vagy egyéb olyan cselekedetért, amelyet Kneszet-tagként, abbéli feladataik ellátása körében tesznek.

Ohana gerilla-akcióját elsőként a miniszterelnök ítélte el, amikor lakonikus, rövid üzenetében kijelentette, hogy “tiszteletben kell tartani a bírósági határozatokat” – mindeközben a politikában hiperaktív fia, Jair másodperceken belül megosztotta a Twitteren a hírzárlat alatt álló teljes szövegrészt, benne a vádalkut kötő Hefec nőismerősének személyes adataival (később ezt törölte). Egyesek szerint ez arra utalhat,  ő maga volt az akció kiötlője.

Egyébként éppen Netanjahu nevéhez fűződik a képviselői mandátum alatti hírzárlat-megszegéssel kapcsolatos egyik fontos jogeset. Ő volt az, aki 1995-ben felolvasott a Kneszetben egy hadititok miatt titkosított dokumentumot, amelyet Izrael és Szíria közötti tárgyalásokhoz készített el az akkori kormány. Az ügy az alkotmánybíróság elé került, amely Netanjahu javára döntött. A precedens szerint az immunitás abban az esetben jár, ha az azt kihasználó nem lépi túl a „természetes kockázat” határát, vagyis csak annak a képviselőnek nem, aki szándékosan és előzetesen kitervelve (nem például a vita hevében) kihasználja immunitását és a Kneszet pódiumát arra, hogy felfedje a titkosított információt.

Egy későbbi példa, amikor Zahava Galon, Dov Hanin és Ahmed Tibi egy olyan ügyről nyújtottak be interpellációt a kormánynak, amelynek részleteit hírzárlat védte, ezzel kihasználva a Kneszetről szóló alaptörvényt, amely alapján az országgyűlésben elhangzottakról szóló igazság-hű tudósítás védelmet élvez még akkor is, ha az elhangzottak törvénysértőek. Így akarták megkönnyíteni, hogy a média beszámolhasson az ügyről. Ezt követően a Kneszet jogtanácsosa kiadott egy szakvéleményt, amely egyértelműsítette, hogy a Kneszet plenáris ülése és annak bizottságai önmagukban „nem steril területek”, és nem mentesítenek a büntetőeljárás megindítása alól: a mentelmi jog nem jár automatikusan, és akkor különösen nem, ha a bűncselekménynek minősülő közzétételt (vagyis ha hírzárlatot szeg meg) előre megtervezik. Ilyenkor egy képviselő ellen is ugyanúgy indítható büntetőeljárás, mint bárki más ellen.

Ennek alapján minden valószínűség szerint Ohana sem kaphatna immunitást, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy mielőtt a hírzárlat alatt álló információt felolvasta volna, azt a – gyerekesen buta – indokot hozta fel a beszédében, hogy a közösségi média mai világában a hírzárlat úgysem ér sokat.

Nem estünk hasra a meglepetéstől, amikor az igazságügy-miniszter bíróság által elrendelt hírzárlatot szegett meg, tehát valószínűleg bűncselekményt követett el. De azért még jobban elkeseredtünk, mert úgy tűnik, a büntetőeljárás alatt lévő miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy gátolja az igazságszolgáltatás munkáját, és ennek érdekében hajlandó “magára gyújtani a házat” – amit jelen esetben Izraelnek hívnak.

Csak remélhetjük, hogy a már így is nagy nyomás – és a fenyegetések miatt személyes védelem (Aviháj Mandelblitt, Liat Ben Ari) – alatt álló ügyészség és a bűnüldöző szervek képesek lesznek ellenállni a politikai nyomásnak és elvégezni feladatukat (ide értve a miniszter büntetőjogi felelősségre vonását, de az ügyben felszínre került, a nyomozás esetleges rendőrségi túlkapásainak kivizsgálását is). Ebben minden törvénytisztelő polgár támogatására szükségük van.