David Ben-Gurion - fotó: GPO
David Ben-Gurion - fotó: GPO

Demokratikus ország volt a miénk, és az lesz a jövőben is. Amióta megalakult a Zsidó Állam, a Kneszet és a Memsálá demokratikusan megválasztott intézmények. Csakhogy az idők folyamán nagy változások álltak be a pártok között, amelyek fiatal államunk kül- és belügyeit igazgatják.

Sok-sok évvel ezelőtt főleg a munkáspárt nyerte a választásokat, hiszen azokban az időkben mindenki dolgozott a kenyérért. Persze voltak vallásos pártok, és volt Beginnek a Chérut nevezetű pártja, de Izraelt a munkáspártok igazgatták.

Ben-Gurion munkáspártja, a Mápáj vitte a zászlót. A mi szemünkben ez egy jobboldali munkáspárt volt, ami nem tartozott a szovjet befolyás alá. Mi, a Mápám (az egyesült munkáspárt) még hittünk abban, hogy eljön az időnk, Sztálin bandája pedig beismeri tévedését és elismeri a cionizmust. Álom, álom, édes álom…

A Szovjetunió azokban az időkben már alányalogatott az araboknak, vagy az arab kőolaj megszerzése, vagy hatalmának kiterjesztése érdekében. A kibucok éttermében ott lógtak a Sztálin-képek, függetlenül ettól, hogy ez elvette vagy megnövelte a kibuctagok meg a fiatalok étvágyát. A fiatalok mi voltunk, akik elhagytuk a kommunista Magyarországot, mert az új hazánkat akartuk építeni.

A választások előtt kiküldtek minket agitálni a közeli Beith Sheanba. Vagyis igyekezzünk meggyőzni az új bevándorlókat, hogy az egyesült munkáspártra szavazzanak. De nem nagyon voltak érveink. Mondhattuk, hogy a mi pártunk az ő érdekeiket képviseli, hiszen mi nem alkalmazunk bérmunkásokat. És bérmunkások valóban nem dolgoztak annak idején a kibucokban.

Mondhattuk volna, hogy neveljük az ifjúságot, de a városból egyetlen gyerek sem tanult a kibuc iskolájában.

A nagy Sztálinnal nehezen példálózhattunk, hiszen mi is elmenekültünk a kommunizmusból.

Bementünk a sikunokba, kaptunk egy pohár teát, és mondtuk a magunkét, de tudtuk, hogy ez nemigen meggyőző. Aztán eljött a nagy nap. Ott álltunk, ahol a szavazatokat számolták, és reménykedtünk, komolyabb meggyőződés nélkül. De nem agitáltunk hiába: az egyesült munkáspárt (ma Merec) országszerte 12%-ot kapott, de Beith Sheanban 20%-ot szereztünk.

Hogy miért? Talán azt remélte a szavazó, hogy tényleg bérmunkások fognak dolgozni a kibucokban – és ez meg is történt.

Akkor a mi kibucunkban a háromszázból két tag szavazott a Mápám ellen. Az egyik (okosan) a későbbi nyertes Mápájra szavazott, a másik az Izraeli Kommunista Pártra, amit akkor Makinak hívtak. Nyugodjanak békében mind: tagok is, pártok is.