Akár leültetik, akár nem, Netanjahu mindenképp bűnös abban, hogy örökre megingatta bizalmamat a médiában.

Néhány héten belül Aviháj Mandelblitt főügyész benyújtja a vádiratokat. A 13-as tévé szerint az ezres aktában – Benjamin Netanjahu törvénytelenül elfogadott, sőt kierőszakolt ajándékainak ügyében – nem várható változás a meghallgatás nyomán az eredeti vádirathoz képest: hivatali visszaélés, csalás.

A kétezres és a négyezres média befolyásolási-ügyekben még nem világos, hogy korrupció, vagy csak – szintén évekkel büntethető – csalás és hivatali visszaélés lesz-e a vád. De számomra ez már valójában mindegy.

Felőlem akár Mandelblit be is zárhatja az aktákat valami átlátszó ürüggyel. Hiszen nem véletlenül választotta pont őt Netanjahu a főügyészi feladatra. Végtelenül lassan működött, és a hatalommal szemben kirívóan meghunyászkodott. De nekem az ügyekben eddig kiszivárgott sms-ek és tanúvallomások alapján már mindegy: akár leültetik, akár nem, Netanjahu mindenképp bűnös abban, hogy örökre megingatta bizalmamat a médiában.

A távozó kormányfő nyilvánosságra került manipulációi és beszélgetései alapján én már soha többé nem tudok úgy végignézni egy tévés beszélgetést, hogy ne azon gondolkodnék, vajon ezt a műsorvezetőt is ő ültette-e a székébe, hogy utasításait kövesse, ez az újságíró is egy „beépített embere-e”, ahogy ezt a korrupciós ügyekről beszámoló hírekben szerepel, amikor egy-egy újságíróról egyezkedik a tulajdonosokkal.

Már soha többé nem tudok úgy elolvasni egy ynetes, vagy egy wallás véleménycikket, hogy ne kételkedjek az elemző hátsó szándékában, s hogy vajon saját véleményét közli-e, vagy íratják vele, s ha sajátja, akkor vajon miért írta?

Mert a lehallgatott beszélgetések, s a szerkesztőkkel, tulajdonosokkal váltott üzenetek nyomán szinte kizárt, hogy egyenes, és tisztességes gondolkodás vezessen egy-egy ynetes, wallás, közszolgálatis, galéj Cahalos (katonai rádió), 13-as tévés, 12-es tévés, és még ki tudja milyen véleménycikkhez, műsorhoz.

Netanjahu mindenbe megpróbált belenyúlni, mindent megpróbált manipulálni. Úgy cserélgette, cserélgettette a fejeket, mintha bábuk lennének egy hatalmas sakktáblán, ahol ha jól állítja fel a bábukat és leveri a vele, vagy politikájával szembekerülőket, vagy akár csak a nem elég nagy nyelvcsapásokkal haladókat, akkor örökre ő diktálhat. És a királyi család a legapróbb részletekig, a felesége mosolygós és a – szerény – lehetőségeihez képest csinosabb fényképéig uralni akarta a médiát, valójában a gondolkodásomat.

Nem csak az zavar a történetben, hogy felrúgták a demokrácia legalapvetőbb játékszabályait, s ügyük érdekében korrupciós adok-kapokat folytattak a média-tulajdonosokkal, nem csak az, hogy a szabad gondolkodás és a szabad sajtó ellen dolgoztak.

Legalább annyira zavar, hogy miniszterelnököm hülyének nézett: azt hitte, hogy ha azt látom, amit ő akar nekem mutatni, akkor úgy fogok gondolkodni, ahogy ő akarja, és engedelmes alattvalója leszek. Nem feltételezte, hogy képes vagyok saját, önálló gondolkodásra, hogy én másképp is tudom értelmezni az általa elém tolt információkat, hogy minimálisan intelligens vagyok.

És inkább nem gondolom végig, hogy erre a manipulációs média-uralomra a most felszínre került információk alapján mennyi időt fecsérelt el. Ha ennek tizedét töltötte volna mondjuk környezetvédelemmel, már régen csak naperőművek lennének Izraelben. Ha inkább az egyre égetőbb közlekedési káosszal foglalkozott volna, ma már tisztességesen működne a közösségi közlekedés és villanyautók futnának az utakon És még sokáig folytathatnám. Lett volna értelmesebb elfoglaltság éppen elég, amit ha sikerrel megold, számíthatott volna voksomra.

Izrael szabad médiájának, demokratikus alapintézményeinek lerombolási kísérletével is felháborított, de azzal, hogy hülyének néz, személyesen is megbántott. Úgy tűnik hamarosan ismét találkozunk a szavazófülkében.