Amosz Manor, a Sin Bet belbiztonsági szolgálat 1953 és 1963 közötti főnöke és a Moszad egyik első vezetője kétségtelenül azon magyarok sorába tartozik, akik rengeteget adtak Izraelnek, nevét mégis csak a beavatottak ismerik.
Esetében ez szinte természetes, hiszen a munkájához hozzátartozott, hogy igyekezzen minél inkább a háttérben maradni. Pedig igen jelentős mértékben hozzájárult a fiatal Izrael biztonságának megteremtéséhez, s érdemei megkövetelik, hogy az állam alapításának hetvenedik évfordulóján szélesebb körben ismertté váljon.
Amosz Manor Mendelowitz Artúr néven látta meg a napvilágot 1918 augusztusában Máramarosszigeten, amely akkor még Magyarország része volt. Jómódú családból származott; a szülei érettségi után Franciaországba, Mulhouse-ba küldték továbbtanulni, de a háború kitörésekor kénytelen volt hazatérni. A második világháborúban előbb behívták a magyar hadseregbe, majd munkaszolgálatos lett, végül a szüleivel és a testvéreivel az első magyar transzportban Auschwitzba deportálták. Szüleit, egy öccsét és egy húgát elvesztette, ő maga is több haláltábort megjárt, de életben maradt, és Mauthausenben felszabadult, negyvenkilósan.
Még kamaszként belépett Máramarosszigeten egy cionista szervezetbe, és a háború után azonnal ki akart vándorolni Izrael földjére. A britek ezekben az években azonban tiltották a zsidók bevándorlását Palesztinába, de a cionista mozgalom és a még csak formálódó Moszad az illegális Alija Bet (alternatív alija) szervezésével mégis igyekezett minél több európai zsidót becsempészni. A segítségükkel próbált eljutni az új hazájába, akkor még Mendelowitz Artúrként. Ekkor a Moszadnál fölfigyeltek a magas, jóképű, magabiztos és energikus fiatalemberre, és felvették a soraikba. Három éven át így aztán a vágyott új haza helyett Bukarestben szervezte a titkos kivándorlást, zsidókkal teli hajókat indított a Fekete-tengerre, majd 1949-ben feleségével, Ciporával és hamis útlevelekkel végre maga is útra kelt az Ígéret földje felé.
Az alakuló belbiztonsági szolgálat, a Sin Bet Izraelben is igényt tartott a hét nyelven – magyarul, angolul, franciául, németül, románul, jiddisül és héberül – beszélő, tehetséges fiatalemberre. Először Walter Rapaport álnéven lett a cég dolgozója, majd Amosz Manorra változtatta a nevét. Előbb a kémelhárító osztály vezetője lett, majd 1952-től a Sabak (a Sin Bet, teljes nevén שירות הביטחון הכללי, Serut Habitahon Haklali, azaz Általános Biztonsági Szolgálat héber rövidítése) igazgatóhelyettesévé nevezték ki. A cég mottója: מגן ולא יראה „Magen velo jirae”, vagyis „Védeni és nem látszani”. A következő évben addigi főnöke, Iszer Harel a főleg külföldi ügyekre szakosodott Moszad (vagyis שירותי המודיעין והביטחון, biztonsági és kémszolgálat) vezetője lett, Manort pedig David Ben Gurion miniszterelnök kinevezte a Sin Bet élére. Ezen a poszton tíz hosszú évig dolgozott közmegelégedésre.
Eredményeiről természetszerűleg keveset lehet tudni, de érdemének tudják be a hírszerzési együttműködés kialakítását Amerikával, egy alakuló terrorszervezet feltárását az izraeli zsidók körében, valamint több jelentős kém leleplezését. Az általa vezetett cég hat-hétszáz emberből állt. Elsősorban a kommunista országok diplomatáit figyelték, megpróbálták megtudni, közülük ki diplomata, és ki titkos ügynök. Megakadályozták az embargó alá eső, stratégiailag fontos termékek béketáborba való bejuttatását izraeli közvetítők segítségével, és persze figyelemmel kísérték az Izrael-ellenes arab terroristacsoportokat, a szovjetek finanszírozta kommunistákat és a szélsőséges pártokat.
Világméretű jelentőségű sikerének könyvelhette el, hogy ő szerezte meg és juttatta ki Amerikába Hruscsov híres, Sztálint leleplező titkos beszédét, amely 1956-ban, a Szovjet Kommunista Párt huszadik kongresszusán hangzott el. Viktor Grajevszki, egy lengyel zsidó újságíró jutott hozzá véletlenül, és adta át az izraeli titkosszolgálatnak. Manor azonnal felismerte a szöveg jelentőségét. A beszédet Ben Gurion jóváhagyásával átadták Amerikának, a New York Times lehozta, és az Amerika Hangja minden kelet-európai nyelven világgá kürtölte. A többi már történelem.
1964-ben Amosz Manor leszerelt a szolgálattól, és üzleti vállalkozásokba kezdett, főként a szállodaiparban tevékenykedett, ahol szintén jelentős sikereket könyvelhetett el. 2007-ben jómódú emberként hunyt el. Emlékét a Sin Bet kezdeményezésére egy róla szóló könyvben örökítették meg.
Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvben is, ami megvásárolható >>
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
