Zsidóság, Izrael és a diaszpóra – volt a címe a maga nemében első ilyen konferenciának. Az Izraelben szokatlan témát az a tény adta, hogy a zsidóságra Izraelben gyakran kizárólag a vallásos perspektíva alapján tekintenek, ami az izraeli társadalom és a diaszpóra-zsidóság számos részét egyszerűen kizárja. A konferencia a zsidóság definíciójának bővítését tűzte ki céljául. A konferenciáról már részlegesen beszámoltunk, ez az írás a sorozat következő része.
Nathan Sharansky, a modern zsidó történelem ikonikus alakja, a szovjet zsidó disszidens, aki az izraeli politika felé fordult, azt mondta a „Mi a zsidóság” panelen, hogy a zsidóság egy irány. Minden zsidó része a történetnek, és a részt vállalók azt akarják, hogy a gyerekeik is részei legyenek a történetnek.
„A fogalommeghatározás és a gyakorlat a nemzedékekkel együtt változik és fejlődik – vallás, nemzetiség, történelem. Ha csak az egyik szempontot vesszük és azt mondjuk, hogy ez a zsidóság útjának egyetlen legitim megnyilvánulása, akkor kezdődik a baj!” – mondta.
Natan Sharansky Benjamin Netanyahunak tulajdonította, hogy Izrael érti a zsidó népesség fontosságát a születési jogon alapuló Taglit program és más kérdések támogatásában, de elárulja a zsidó népet a hozzáállásával a Siratófalhoz, mert ha engedne, az veszélyeztné saját politikai túlélését. „Elárult mindent, amit tett” – mondta a Zsidó Ügynökség (magyarul: Szochnut) korábbi elnöke.
Deborah Lipstadt, a világ vezető holokauszt és antiszemitizmus történelem kutatóinak egyike szerint Izrael „eladta” a diaszpóra zsidósággal együtt a holokauszt emlékezetet. Netanyahu 2018 júliusában bejelentette, hogy az általa létrehozott különbizottság megállapodást kötött a lengyel kormánnyal a lengyel törvény módosításáról a polgári keresetek megengedése érdekében, amelyek azt állítják, hogy a lengyel nemzet felel a holokauszt borzalmaiért, ahelyett, hogy minden egyes bűncselekményt külön eljárás alá helyeznének. Izrael és Lengyelország egy időben adott ki nyilatkozatot arról, hogy a holokauszt nyilvánvaló példátlan bűncselekmény volt, amit a náci Németország a zsidó nép és többek közt a zsidó származású lengyel emberek ellen követett el.
Ahogyan a lengyel, úgy a magyar és az orosz reálpolitika etnikai nacionalizmusa az oka Lipstadt szerint, hogy Orbán meggyőzhette Bibit arról, hogy nem antiszemita, ahogyan Putyin Trumpot meggyőzhette arról, hogy nem csalt a választásokon. A holokauszt tagadás ellen fellépő neves harcosnő szerint Orbán antiszemitizmusa azzal bizonyítható, hogy átírja a történelmet. „Vigyázz kivel fekszel össze, mert tetvesen ébredhetsz majd reggel!”
Lipstadt a magyar szélsőjobboldali kormány (így mondta) nyílt antiszemitizmusának nevezte a magyar kormány Soros plakát-kampányát. A konferenciáról szóló Haaretz írásban a kutatónő paneljéről szóló link a Figyelő borítóján Heisler András Mazsihisz elnök arca körül hulló amerikai bankjegyeket megjelenítő címlapképéről a tavaly a Haaretzben megjelent cikkre mutat.
Amikor Deborah Lipstadtot arról kérdezték, hogy az antiszemitizmus szerinte egyesíti, vagy megosztja a zsidókat, azt felelte, hogy meghatározza az identitásunkat az antiszemitizmus elleni harcunk és befolyásol mindent, ami történik velünk. Elmesélte, hogy beleszakadt a szíve egy nemrég tapasztalt jelenetbe. Egy tanítványa, aki nem vallásos, egy nap kipában jelent meg az óráján. Amikor Lipstadt rákérdezett, milyen indíttatásból tette fel a kipát, a fiú azt válaszolta, hogy ez a válasza az antiszemitizmusra. Frappánsan azt mondta erre Lipstadt, a gyerek a zsidóság ajvéira reagál és nem annak örömeire. (The kid is reacting to the oys and not the joys of Judaism. Igen, angolul még frappánsabb.)
„Csakazértis zsidók” lettünk Debora Lipstadt szerint. Még a bunkereinkben is védenünk kell magunkat. Komolyabbak a biztonsági intézkedések zsidó rendezvényeken, zsinagógákban, mint valaha. Debora Lipstadt szavai száraz kockát toltak le minden hallgató torkán.
A beszámoló-sorozat második része:
