Bevallom, hiába vagyok kacsa, akit csak nehezen lehet kicsalogatni a partra, a téli tengerpartot mindennél jobban szeretem. Főleg, ha esős, viharos idő van. Nem számít, hogy nem lehet fürdeni, nem számít, hogy még a legelvadultabb kite-surf-ösök is inkább egy forró tea mellett ülnek a tv előtt, nekem ez a legcsodálatosabb.

Tegnap is ezt tettem, gumicsizmában, viharkabátban róttam a partot, néha megállva hosszan bámultam, ahogy a vízben fel-felbukkannak a nyáron otthagyott műanyagpalackok. Mintha a tenger megelégelte volna, és kirakná nekünk a partra. Nesze, javítsd meg.