Mindannyian, engem is beleértve, kampányban élünk. Valahol összeülnek valakik, talán minden nap, esetleg néhány naponta, és gondolkodnak: hogyan fogjuk irányítani ezt a kampányt.
Van egy gyanúsítottunk. Mentelmi jogot akar. Döntetlent kell elérnie a választásokon. És a következőn is. És az az utánin is. Meg kell győznünk Izrael népét, hogy mindenki korrupt. A reflektorfénybe kell helyeznünk az igazságszolgáltatási rendszer minden hibáját (valódi, elképzelt, nem számít).
Minden ügynek ezt kell illusztrálnia, minden Efi Nave ügy a mentelmi jogot jelenti Netanjahu számára. És ezt fogjuk pampogni folyamatosan, vég nélkül. Mivel izraelinek el kell veszítenie a bizalmat az ügyészségben, a bíróságban, a miniszterelnök által személyesen kinevezett főügyészben, a médiában.
El kell felejteniük, hogy Olmert a vádirat előtt egy évvel felállt a székéből. El kell felejteniük, hogy Rabin vádemelés nélkül felállt a székéből, csak azért, mert feleségét hibáztatták. Mindennek nagyon politikainak és mérgezőnek kell lennie.
Gyakorlati történetekre van szükség: ez nem egy politikus története, aki több százezer sékelt kapott ajándékba, megvesztegetett, vagy megvesztegetést kapott. Ez az állami szervek konspirációs ügye, vagy a “baloldal a jobboldal ellen”, vagy a keletiek-askenáziak közti szakadék ügye. Most erről az egyenlőtlenségről beszéljünk, és tegyük Netanjahut – a reháviai elit Netanjahuját a társadalmi szociológiai egyenlőség lovagjává.
Nem számítanak a tények, az a legfontosabb, hogy mérgezzünk és zavarodottságot okozzunk, eltereljünk és uszítsunk. Ezt nyilvánvalóan nem mindenki fogja elhinni. Riválisai biztosan nem. Néhány támogatója sem. De elég lesz, ha 30–40%-ot meggyőzünk arról, hogy itt valamiféle sötét és szörnyű összejátszás folyik, hogy őket elhallgattatták, hogy ez van itt és ott.
Elég lesz, ha eléggé maszlagot csinálunk, hogy a miniszterelnök egyik ügyvédjét idézzem, elég lesz a “valami bűzlik” légkörét árasztani, hogy végül mindenki felsóhajtson, és vállat vonjon és azt mondja: így megy ez, nincs mit tenni.
A miniszterelnök minden reggel felébred, minden nap útra kel, nem dolgozni, hanem bíróságra, végül elítélik, majd fellebbez, és örökre ő marad.
Ezek az emberek – nem kétséges, hogy léteznek valahol, hiszen Bibinek védői és tanácsadói vannak – felméréseket végeznek, és mozgatják az általa végrehajtott kinevezéseket minden hatalmi és kommunikációs ponton. Ez egy élet-halál harc. Az összes eszközt bevetették. Minden nap újat lépnek.
Különösen tragikus és egyértelmű, hogy nagyon jól írták eddig a forgatókönyvüket. Azt állítják, hogy az állami szervek szelektíven viselkedtek vele szemben. Valóban volt szelektív végrehajtás: Netanjahu indokolatlan könnyítéseket kapott. Azt állítják, hogy a mentelmi jog (“Micsoda? Ugyan már, dehogy kérek? ” – ahogy Netanjahu eddig állította) a “demokrácia sarokköve”. Azt állítják, hogy a vádirat egy ellene szőtt sötét összeesküvés része.
Amerikai írókat toboroznak védelme érdekében, hiszen minden jobban hangzik angolul. Minden jobboldali embert, mint Gideon Szaárt is, baloldali árulónak állítanak be. Állandóan, ritmikusan sötét üzeneteket hangoztatnak.
Te és én statiszták vagyunk ebben a kampányban, amelyben végül Netanjahunak nem kell nyernie. Csak folytatnia kell ezt az abnormalitást, azt a helyzetet, amikor súlyos bűncselekmények vádlottja ül a Balfour utcában (a miniszterelnöki rezidencián), és ő irányítja az államot. Minden nap azt mondja magának, hogy nyertem egy kicsit. És igaza van. Mindaddig, amíg ott ül, sokat nyer. Ki veszít? Tudod ki. És ez működni fog? Talán. Nagyon is lehetséges. De legalább közben jobb, ha mindannyian tudjuk, mi folyik itt.
Nadav Eyal a 13-as tévé külpolitikai szakértője. A bejegyzés héberül itt olvasható.
