Itt már régen nem a sportról van szó! Több hónapja egy mérkőzés folyik országunkban, amelyben mi vagyunk a játékosok és a szurkolók, mi több a demokrácia szeszélyes játékszabályai ránt osztották a játékvezető szerepét is.

Olvasom minap az Infóban, hogy a Beitar Jeruzsálem és a Hapoel Tel Aviv közötti labdarúgó mérkőzéseknek a mindenkori választás évében különösen nagy jelentősége van. A szurkolók emlékezete szerint ugyanis az nyeri a voksolást, akinek csapata a pályán is jobbnak bizonyul.

Mint hagyománytisztelő állampolgár és a foci kitüntető barátja és őszinte híve, örömmel konstatálom a sport és a politika ilyetén egymásra találását. Ráadásul az is tudnivaló, hogy a két csapat drukkerei általában párthovatartozásuk szélsőségeseihez tartoznak, s ellenérzésüket verbális agresszióban juttatják a túloldal tudomására. Hogy mindenki értse az előbbi körmondat közlendőjét elmondom magyarul is: úgy „anyáznak”, aminek hallatán talán még az Üllői úti B-közép kemény magja is elpirulna.

Jómagam ugyan ennek híve nem vagyok, de ami rajtam múlik, azt megteszem: messzire elkerülöm azokat a stadionokat, ahol ilyesmire számítani lehet. A fentebb említett két csapat is ebbe a körbe tartozik, különösen az egyik, de tartózkodnék nevén nevezni a mocskolódókat már csak a békesség kedvéért is, meg nehogy már az derüljön ki rólam, hogy bármelyiket is jobban pártolnám, mint a másikat. Ami mocskos, az mocskos.

Ugyanígy nem mondom ki azoknak a pártoknak a nevét sem, akik habzó szájjal fenekednek a másikra, pedig csak a másként gondolkodó ellenfelekkel kell megküzdeniük. 

De hát itt már régen nem a sportról van szó!

Nem is tudom hány hónapja folyik országunkban egy mérkőzés, amelyben mi vagyunk a játékosok és a szurkolók, mi több a demokrácia szeszélyes játékszabályai ránt osztották a játékvezető szerepét is. És úgy is viselkedünk, mintha egy arénában lennénk. A péntek esti családi összetartásokon, a presszókban, a buszon és vonaton mindenütt tapintható a feszültség, és kidagadó erekkel próbáljuk meggyőzni a meggyőzhetetleneket. Az, hogy pártaktivisták rántanak szablyát s fenekednek egymással életre halálra, még bocsánatos talán, de olyan irányba hergelni egy társadalmat, amelyik családokat bont meg, szomszédokat fordít egymás ellen, utca emberét gerjeszti a szembejövő ellen polgárháborút vizionálva…

Akarta ezt valaki? Aki igen, egyen kefét!

Ez nem a mi világunk, ez nem a normális emberek világa. Mintha nem is lennénk teljesen urai önmagunknak, mint akiknek elgurult a gyógyszere, és hónapok óta acsarogva térdel a konyha kövén, mert nem találja. Mondanám, hogy látszik a fény az alagút végén – március 2. Igen ám, de a csillagok jelen állása szerint a mérkőzés X-re áll, és akkor a szabályok szerint jön a folytatás. Kell ez nekünk? Ez kell nekünk?

Remélem, sokan ismerik, de azért csak elmondom kedvenc történetemet: valahol a BeNeLux államokban, ott fenn északon, ahol nemkülönben vérmesek a szurkolók, egy meccs közben elszabadult a pokol, egymásnak estek a két tábor hívei. Hogy melyik két együttesről van szó, az teljesen mindegy, nem is ez a lényeg, hanem maga a balhé. A rend éber őrei azonnal helyre állították a rendet (értsd: úgy elverték a renitenseket, mint a jég a termést), ezt követően a parancsnok utasította a sebeiket nyalogatókat, hogy flamandok jobbra, vallonok balra, különben erőt alkalmazunk. A közönség értett a szóból, meg még friss volt hátukon a gumibot nyoma, szóval pillanatok alatt szétváltak, és ki-ki ment a sajátjaihoz – vallonok balra, flamandok jobbra. A parancsnok elégedetten szemlézte a kialakult helyzetet, amikor észrevette, hogy a középkörben ott toporog egy idősebb kapedlis úr, aki szemlátomást nem találta a helyét.

A főrendőr éktelen haragra gerjedt, s ráordított az öregre:
– Nem hallotta, hogy mit parancsoltam? Flamandok balra, vallonok jobbra!
– Hogyne hallottam volna biztos úr, de azt nem tetszett mondani, hogy mi belgák hova álljunk.

Na ez foglalkoztat engem mostanában, hogy akkor most mi hova álljunk?

Szerinted ki fog a március 2.-i választások után kormányt alakítani?

Szavazás eredménye

Betöltés ... Betöltés ...