Megmondjuk, mi az igazság: nem az igazság számít, amikor szavazunk – hanem mi?

Közvetlenül a választások előtt a világhírű izraeli Yuval Noah Harari professzor (Sapiens, Homo Deus) elmagyarázta olvasóinak, mit is jelent a választásunk, miként válasszunk helyesen.

Harari, korunk egyik legbefolyásosabb történésze (állítólag Orbán kedvence is) szerint a lényeg: nem az igazságról kell döntenünk a modern demokráciákban, hiszen arra más intézmények hivatottak, az ehhez értő szakemberekkel. Mi, izraeliek, hétfőn a vágyainkról fogunk dönteni, s a választások célja, hogy békésen kompromisszumra jussunk egymással, bármennyire is különböznek vágyaink a jövőről.

Hol az igazság?

Sokszor azt gondoljuk, hogy honfitársaink ostobák, hülyék, és még ráadásul szívtelenek, embertelenek is – és persze mások meg pont rólunk gondolják ugyanezt. Kérdés, hogy kompromisszumot akarunk-e kötni egymással, vagy fegyverekkel és bombákkal rendeznénk inkább nézeteltéréseinket – teszi fel a kérdést Harari.

A válasz azonban máshol rejlik. Mivel inkább kompromisszumra törekszünk egymással, ezért nem arra a kérdésre kell felelnünk a parlamenti választásokon, hogy “mi az igazság?”, hanem arra, hogy “mit szeretnénk?”. Ezért kap minden polgár egyenlően szavazati jogot a demokráciában: nem arról kell döntenie, hogy mi az igazság, mert ebben a kérdésben a különböző emberek véleménye eltérő súlyú. Viszont amikor az akaratunkat nyilvánítjuk ki, akkor egyenlőek vagyunk, az egyik ember vágya éppen olyan értékes, mint a másiké.

Nevetséges lenne szavazást tartani Einstein relativitáselméletéről, mivel az igazság tények kérdése, s ezért a szakemberek felelőssége, hogy eldöntsék, helyes-e. Egy fizikaprofesszor véleménye a relativitásról sokkal fontosabb, mint ezer történelemprofesszor vagy ezer ügyvéd véleménye. De az például, hogy az Egyesült Királyság továbbra is az Európai Unió része maradjon-e, akarat és vágy kérdése, amiben nem ér többet mondjuk a gazdasági szakértők véleménye az utca emberéénél – állítja Yuval Harari.

Az is lehet, hogy majd gazdasági katasztrófához vezet pl. a Brexit, de mégsem dönthetnek erről a közgazdászok. Mert az emberek különféle okokból még akkor is el akarják hagyni az EU-t, ha egy ilyen lépés akár gazdasági válsághoz vezethet. Harari szerint egy demokráciában a szavazók jogosultak nemzeti érzelmeiket és vallási eszméiket a gazdasági érdekeik fölé helyezni. A szakértők az ilyen preferenciákat “irracionálisnak” nyilváníthatják, de ha hagyjuk, hogy a szakértők döntsenek az emberek vágyairól, akkor könnyen eljuthatunk a totalitárius rendszerekhez.

Mivel a demokratikus választások a vágyakon, és nem az igazságon alapulnak, a szakértők nem kaphatnak különleges szavazati jogokat. Azonban pontosan ugyanezen okból igaz az is, hogy a megválasztott kormánynak tiszteletben kell tartania a tudomány, a bíróságok és a média függetlenségét, vagyis a szakértőket. A kormány a legtöbb szavazó akaratát képviseli, és nem szabad alárendelnünk az igazságot az akaratnak, mert az emberek nagyon gyakran azt akarják, hogy az igazság más legyen, mint a valós tények. A választópolgár akarata irányítja a kormányzati politikát, de nem torzíthatja el a tudományos vagy jogi igazságot.

Más példával illusztrálva: keresztény vallásos fanatikusok vágyhatnak rá, hogy a Szentírás képviselje az igazságot, és tévesnek nyilváníthassák az evolúciós elméletet. De még ha a szavazók 51 százaléka fundamentalista keresztény lenne, akkor sem szabad átengedni nekik az igazság meghatározását, és nem szabad hagyni, hogy megakadályozzák a tudósokat az igazság kutatásában és nyilvánosságra hozásában. Egy egyetemi biológiai tanszéknek a parlamenttel ellentétben nem szabad az emberek akaratát tükröznie. A parlament elvileg hozhat olyan törvényt, amely kimondja, hogy az evolúciós elmélet hamis és hazug, de ez nem fogja megváltoztatni az igazságot.

Még aktuálisabb példával: amikor egy karizmatikus vezetőt korrupcióval vádolnak, akkor hűséges támogatói általában azt akarják, hogy ezek az állítások hamisak legyenek. De még ha a legtöbb szavazó támogatja is a vezetőt, vágyaik nem akadályozhatják meg az újságírókat és a bírókat abban, hogy kikutassák és felfedjék az igazságot. Még egy olyan, a parlament által meghozott törvény sem változtatná meg a tényeket, mely szerint a vezetővel szemben felhozott összes vád hamis.

Az igazság az akadémia, az igazságszolgáltatás és a sajtó területe

Természetesen a tudósoknak, újságíróknak és bíráknak is megvannak a saját korlátaik, és nem mindig bízhatunk meg bennük az igazság feltárásában és közzétételében. Előfordulhat korrupció, előítéletek és hibák a tudományos életben, a médiában és a bíróságokon is. De a megoldás nem az, hogy a kormány felügyelete alá rendeljük őket. A kormány a társadalom legerősebb intézménye, és gyakran alapos oka van a kényelmetlen igazságok eltorzítására vagy elhallgatására. Tehát ha a kormányra bíznánk az igazságkeresés felülvizsgálatát, az olyan lenne, mintha a rókára bíznánk a csirkeólat.

Harari elmagyarázza: a tudományos élet, a média és a jogrendszer először is belső mechanizmusokkal rendelkezik a korrupció megelőzésére, az előítéletek felszámolására és a hibák feltárására. Az egyetemi közösségben a tudósok megvizsgálják egymás publikációit, hogy felfedezzék a hibákat. Az akadémiai előrejutást gyakran mások hibáinak vagy ismeretlen tényeknek a feltárása segíti. A médiában a szabad verseny azt jelenti, hogy ha egy újság nem hozza le valamely botrány feltárását, akkor a versenytársaknak nyílik lehetősége a leleplező cikk közzétételére. Az igazságszolgáltatásban egy megvesztegethető bíró maga is törvény elé kerülhet, és ugyanúgy büntethető, mint bármely más polgár.

Másodszor, a különböző és független intézmények egymást is nyomon követhetik. Például, ha a befolyásos vállalatok annyi tudóst vesztegetnének meg, hogy már nem lehetne megbízni az akadémiában, akkor az újságírók és a bírók felfedhetik a csalást és megbüntethetik a bűnösöket. Ha a média vagy a bíróságok rendszeresen rasszistaként viselkednének, a szociológusok, a történészek és a filozófusok feladata lenne ennek a torzulásnak a feltárása. Természetesen ezek a módszerek nem tökéletesek, de egyetlen emberi intézmény sem tökéletes. A kormány sem tökéletes.

További fontos okai is vannak az akadémia, a média és az igazságszolgáltatás függetlensége fenntartásának Harari szerint. A demokratikus választások a választók akarata körül forognak, és az egyetlen akarat, amelyik közös, az a győzelem vágya. Hogyan lehetünk benne bizonyosak, hogy egyik fél sem csal, és nem szegi meg a játékszabályokat? A fociban elképzelhetetlen lenne, hogy a játékvezető a rivális csapatok egyikéhez tartozzon. Amikor a játékosok egy szabálysértésről vitatkoznak, független bíróval kell dönteniük az ügyről. Ugyanez vonatkozik a demokráciára is. A demokráciában törvényekkel játszunk, de még a választások nyerteseinek sem szabad megsérteni ezeket a törvényeket.

Például, ha a szavazók 51 százaléka elfogad egy olyan törvényt, amely megakadályozza a szavazók másik 49 százalékának a jövőbeli választásokon való részvételét, akkor egy független bírónak elő kell húznia a piros lapot, és el kell utasítania ezt a törvényt – annak ellenére, hogy a szavazók többsége támogatta. A legtöbb demokráciában ez a Legfelsőbb Bíróság feladata. És ha a Legfelsőbb Bíróság elveszíti függetlenségét, a demokratikus játék a többség diktatúrájává válik.

Kinek fontosak a bangladesiek és a jegesmedvék?

A klímaválság példáján felmerül a kérdés: “Az emberi tevékenység miatt melegszik-e a Föld éghajlata?” – ez például egy ténybeli kérdés az igazságról. Sokan nemleges választ akarnak adni erre a kérdésre. A szavazók akarata azonban nem változtatja meg a valóságot, ezért abszurd lenne erről népszavazást tartani, és minden polgár számára egyenlő szavazati jogot biztosítani. Ezt a kérdést a szakértőknek kell megválaszolni. Ha a szakértők többsége azt mondja, hogy globális felmelegedés van, és a szavazópolgárok többsége azt állítja, hogy nincs, akkor inkább hiszünk a szakértőknek, és jobb, ha nem adjuk meg a választóknak a felhatalmazást arra, hogy megbüntessék a kényelmetlen igazságokat kivizsgáló és közzétevő tudományos intézményeket vagy médiát.

Amikor viszont az éghajlati válsággal kapcsolatos politikáról kell döntést hozni, akkor természetesen a választópolgár a demokrácia legfelsőbb hatósága. Az a tény, hogy valóban tudunk a globális felmelegedésről, még mindig nem határozza meg, hogy mit teszünk ez ügyben. Mindig különböző cselekvési lehetőségeink vannak, és ezek kiválasztása akarat kérdése. Például az egyik lehetőség az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának azonnali csökkentése, még akár lassabb gazdasági növekedés árán is. Ez azt jelenti, hogy a jelenben nehézségeket tapasztalunk, de 2050-ben megmentjük az embereket a komolyabb nehézségektől, megmentjük Bangladest a vízbe fulladástól és a jegesmedvéket a kihalástól.

A második lehetőség az, hogy minden tovább folyik a szokásos mederben, nem teszünk lépéseket a globális felmelegedés lassítására. Ez azt jelenti, hogy a jelenben kényelmesebb életet élvezünk, ám ennek az árát következő generációk bangladesi lakosai és a jegesmedvék fizetik meg. Amikor ezen két lehetőség közül választunk, a szakértők vágyainak nem szabad meghaladniuk a nagyközönség vágyait. De annak a lehetősége sem merülhet fel, azt meg sem szabad vitatni, hogy eltorzítsuk vagy eltitkoljuk az igazságot. Ha többségünk szórakozni akar ma, és tojik a következő generációra, a bangladesiekre és a jegesmedvékre, akkor egy demokráciában szavazhatunk így is. De olyan törvényt nem szabad elfogadnunk, amely kimondja, hogy a globális felmelegedés hazugság. Kiválaszthatjuk azt a lépést, ami szerint cselekedni akarunk, de nem tagadhatjuk le választásunk valódi jelentését.

Vigyázzunk, ki és milyen eszközökkel akar nekünk epret árulni!

A vágyak és az igazság elválasztása nem új ötlet. Mindig is elengedhetetlen volt a demokráciák megfelelő működéséhez. De a 21. században ez sokkal fontosabb, mint valaha, mert manapság könnyebb manipulálni az emberi akaratot, vallja Harari. A biotechnológia és az információs technológia kombinációja lehetővé teszi a kormányoknak és a vállalatoknak, hogy megfejtsék az embereket. Nagyon közel állunk ahhoz a ponthoz, ahol a kormányok és a vállalatok elegendő biológiai ismerettel, elegendő információval és elegendő számítási képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy jobban megismerjenek bennünket, mint mi magunk ismerjük magunkat. A legkorszerűbb számítógépes szoftver segítségével a kormányok és a nagyvállalatok nemcsak előre megjósolhatják döntéseinket, hanem manipulálhatják is vágyainkat, vagyis bármit eladhatnak nekünk – legyen az eper vagy politikus. Amikor ez a technikai forradalom a legmagasabb szintre jut, a számítógépek nemcsak arról fognak gondoskodni, hogy szeressük az epret tejszínhabbal, hanem arról is, hogy kedveljük az uralkodó pártot.

A demokráciában a kormány megjeleníti a választók akaratát. De mi történik, ha egy kormány hatalommal rendelkezik arra, hogy szisztematikusan manipulálja a szavazók akaratát? Ilyen helyzetben ki képvisel kit? Ez annak a fajta demokráciának a végét jelenti, amit eddig ismertük. Ezért azt ajánlja Harari, találjuk fel újra a demokráciát, mert rekordsebességgel haladunk egy számunkra ismeretlen terület felé.

Kire kell tehát szavazni?

Sajnos egyre terjednek a populista rezsimek a világban, amelyek először hatalmat szereznek az idegenek és kisebbségek elleni gyűlöletbeszéddel, majd szisztematikusan megtámadnak minden olyan intézményt, amely korlátozhatja hatalmukat. E rendszerek fő célpontjai pontosan azok az intézmények, amelyek az igazságot védik: a média, a bíróságok és az egyetemek. A populista rezsimek félnek az igazságtól, mert az nem engedelmeskedik nekik – ezért letagadják azt.

A populista vezetők azzal nyernek meg minket, hogy azt akarják elhitetni velünk, hogy csak a vágyaink számítanak. Azokat a szakértőket, akik rámutatnak a kellemetlen igazságokra, az emberek akaratával szembemenő árulóknak nyilvánítják. A demokrácia jövőjének védelme érdekében elengedhetetlen az igazság és a vágyak szétválasztása. Nem elég, ha kijelentjük, hogy hűségesek vagyunk az igazság éteri ideáljához. A kérdés kulcsa a független intézményekben rejlik.

Ezért a közelgő választásokon a demokrácia fenntartása érdekében az a legfontosabb, hogy olyan pártokra szavazzunk, amelyek tiszteletben tartják az igazságot kivizsgáló és feltáró intézményeket: a szabad sajtót, a független igazságszolgáltatást és a tudományos intézményeket.

Ezért ha Hararira hallgatunk, szavazzunk olyan pártra, amely nem használja fel hatalmát ezen intézmények függetlenségének és hatalmának aláásására. Szavazzunk olyan pártra, amely azt mondja az embereknek, hogy abszolút joguk van megválasztaniת milyen kormányt akarnak, de nem választhatják meg, hogy milyen igazságot akarnak – szólít fel Harari a választások előtt a Yneten (angolul a The New York Times-ban).

Szerinted ki fog a március 2.-i választások után kormányt alakítani?

Szavazás eredménye

Betöltés ... Betöltés ...