Természetesen nem tömegközlekedve. A bicikli kicsit viharvert, szó szerint. Kint élte át a telet. Irány a szerelő a sarkon. Szinte már haver, annyi baj volt az öreg bringával.
Kint cigizett az Allenbyn a boltja előtt. – Megnézem mingyá’, de most kávézok. – És ül tovább. Ilyesmin már régen nem akadok ki. Utolsó korty.
– Told be, mingyá’ jövök. – Beszenvedem a gépet a két arasznyi oldalajtón. – Nem baj, hogy nem beszélsz jól héberül, igazi izraeli vagy – mutat a dupla ajtóra, amin ő jött be, és amit én nem vettem észre. Jólesett a bókja. Röhögünk, úgy, hogy kiesnek a szerszámok a kezéből. De aztán csak elkészül a bringa.
Az Allenby olyan, mintha sabat lenne, plusz autóbuszok. Az éttermek, kávézók bezártak. A cukrászdák, pékségek, falafelezők, kifőzdék nyitva, de a székek feltornyozva, elkerítve. Csak “elvitelre” üzemmódban működnek.
A Facebook-oldalaimon sok a rosszalló bejegyzés a rendelkezéseket megszegő, nyitva tartó kávéházakról. Én egyet sem látok, pedig végiggurulok a Levinskin, a Florentinen, majd a Neve Zedeken át csurgok vissza a Carmel piac aljáig. Lehet, hogy egy német városban fegyelmezettebben csinálják a karanténosdit, de Tel-Avivhoz képest ügyesek vagyunk, úgy látom. A teljes összeomlás fél évre is elodázható, ha fegyelmezettek vagyunk. Ha nem, akkor akár hat hónap alatt is bekövetkezhet. De félre a tréfát! Nem kéne 19-re lapot kérni: ottalvós pizsamapartit rendezni az unatkozó gyerekeinknek, csak azért is elmenni a zsinagógába, vagy a szokásos kártyapartira, vagy a péntek esti vacsorára a nagyihoz.
Ez a civilizáció a kényelemről és az önzésről szól. Most mindkettőt fel kell adnunk.
Este hallottam az első reménykeltő hírt: a távol-keleti nagyvárosokban már apad a korona. Idejében kapcsoltak, fegyelmezettek, szervezettek, kooperatívak, és szolidárisak. Válaszul, hogy lehervadjak, egy haredi esküvőt láttam: 200 boldogan mulatozót. Azt nem láttam, hogy rendőrök rontottak volna be a terembe, és mindenkit fogdába és/vagy karanténba csuktak volna. Azt sem hallottam, hogy másnap a szervezőket, és aki kiadta nekik a termet, mint köztörvényes bűnözőket elítélték volna. De a korona nem kívánságműsor.
Meg kéne próbálni nem a szűk ajtón betolni a bringát. Ennyire nem kéne izraelinek lenni!
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
