Micsoda időket élünk, amikor az embernek igazi hírek tűnhetnek fake news-nak, és bizonyítottan hamis forrásból származó információk iránymutatóknak!
Egy barátnőm például, akiről nem is pontosan tudom, milyen végzettségű, de rémlik, hogy az egészségügyben dolgozik, megértette velem, hogy normálisan is millió és millió vírus vesz körül minket. Az egész olyan, mint egy labdajáték: minél több labdával dobnak meg, annál valószínűbb, hogy az egyiket nem sikerül elkapni, és az pofán talál. Így nemcsak a koronavírus elleni védelemre kell koncentrálnunk, hanem általánosan növelni kell magunk körül a higiéniát és a tisztaságot. És hogy a koronavírusból sem elég egyetlen darab, hogy megfertőzzön minket, hanem egy-egy, tüsszentés után megfogott kilincs érintésekor milliós nagyságrendekben támadják szervezetünket. A vírusok általában rendkívül sérülékenyek, mert olyan egyszerű felépítésű nagy molekulák, melyeket kikerülve a szervezetből nem véd semmi, így nagyon rövid életűek. A koronavírus ezzel szemben, mely kis lipidburokkal veszi körbe magát, sokkal ellenállóbb. Viszont a szappan, mint köztudott, jó zsíroldó, és ezért könnyen elbánhat vele.
A másik ellenőrizetlen forrásból származó értesülés egy üzenet, melyet állítólag a Siba kórház igazgatója mondott. A hangfelvételen megszólaló magából kikelve nehezményezi, hogy nem eléggé hívják fel a lakosság figyelmét arra, hogy nem elég a két métert megtartani, otthon maradni, ha közben a bevásárló helyeken, irodákban, rendelőintézetek, kórházak ajtajain, liftek nyomógombjain, kávéautomatákon, pénzautomatákon, parkolójegyek vételénél, benzinkutak tankoló pisztolyain, a készpénzen, kreditkártyákon annyi vírussal érintkezhetünk. Ezeken a felületeken minden ezer érintésből négy koronavírusos lehet, állítja a hang. Mikor barátaimnak körbeküldtem ezt a információt, hamarosan több helyről is figyelmeztettek, hogy ez az üzenet hamis, és a felvétel nem az említett kórház vezetőjétől származik.
Ezzel szemben egyre inkább elveszti szimpátiámat és bizalmamat a kormányzat egészségügyi vezetője, Mose Bar-Szimán-Tov. Szereplése több okból is aggályos. Örök elégedetlensége, kritikája, a közösség folyamatos elmarasztalása a be nem tartott intézkedések ürügyén. Az egésznek rendkívül egyszerű a pszichológiája: “Ha már úgyis rossz gyerek számba vagyok véve, hát akkor miért is ne legyek rossz gyerek?” Bar-Szimán-Tov, nomen est omen, ez esetben sem „vad”, sem „jó” jellel nem szolgált. Viszont sem tőle, sem a hírekben nem hallok a vallásosok felől, akik az első héten demonstratíve figyelmen kívül hagyták a rendelkezéseket, folytatva a tanítást az iskoláikban, a jesivákban, tömegrendezvényeket, esküvőket tartva.
Ne az engedetlenkedő tel-aviviakat tessék vesszőzni, hanem azokat a társadalmi csoportokat, ahol már a válság kezdetén kevesebb volt az együttműködési készség.
„Vad-Jó-Jel”, úgy tűnik, rossz jeleket ad, és kommunikációjával nem megnyugtat, nem megértésre sarkall, hanem, elkeserítve a közembert, haragot és lázadást szül benne. Tegnap hirtelen pánikba esett és úgy döntött, hogy szigorítani kell a rendelkezéseket, és napokon belül teljes zárlatot, kijárási tilalmat akar bevezettetni.
Hogy lehetséges, hogy ezt a mindannyiunkat, egészségi és gazdasági túlélésünket oly mélyen érintő döntést egyes szám első személyben hozhatja meg valaki?
Tegnap még nem, ma meg már igen? Hisz a járvány terjedése matematikailag jól modellezhető. Már napokkal ezelőtt közölték, hogy a vírus milyen ütemben fog terjedni. Nem észlelhető az előre kalkulálttól eltérés. Meglepetés csak azokat érheti, akik nem elég jól informáltak, mint mi is. Miért nem áll szakértői gárda a döntések mögött?
A nagyobb kórházakban állandó eszközhiányról beszélnek, amíg a kormányzat végig azt kommunikálja, hogy mindenből bőségesen van raktáron. Mára végre felébredtek az egészségügyisek és követelik Bar-Szimán-Tov leváltását és helyébe orvosi végzettséggel rendelkező kinevezését.
A történések egyre inkább próbára teszik realitásérzékünket, és az egész világunk egy szimulációs játékra kezd hasonlítani, ahol egy ügyetlen játékos épp most bonyolódott bele istenigazából az előzőleg végig nem gondolt döntéseinek szükségszerű következményeibe − de ezzel az érzettel ellentétben a problémák nagyon is valóságosak, és minden eddigieknél jobban próbára tesznek minket és a döntéshozókat.
A susmus, a tények elkendőzése, a problémák elkenése, a rossz döntések következményei nem pár év múlva, hanem most és azonnal visszaütnek.
Festőművész
