szeresd jobban

minden egyszerre szakadt rá babusra

mire végre megbarátkozott
az új országgal
az új kontinenssel
ahová a szülei deportálták
mire végre megszokta és megszerette
a sivatagi-kibuci életet
mire végre lettek új barátai
barukh és judit
akik egyszer már
kiszakították őt
természetes élőhelyéről
most újra megtették azt
és a dél-arava
békés és biztonságos világából
a százötven lakosú elifáz
és az ezerháromszáz lakosú
be’er ora után
átköltöztették az egész családot
háromszáz kilométerre északra
a nyolcszázezres jeruzsálem
nyugati szélére

ahol minden más
mint a sivatagban volt
minden sokkal zajosabb
és bonyolultabb
és az új szabályokat
nem csak babus nem érti
de a bátyja és a szülei sem

babus egyedül van
külön szobát kér magának
hogy fizikailag is egyedül lehessen
hogy rendezhesse a sorait
hogy valahogy
másodszor is
megszokja
az új életet
aminek megkezdésére
a szülei kényszerítették

babusnak nem sok idő adatik
mert mamci
babus és fredus nagymamája
rákos lesz szegeden
és a hónapok
nem megszokást hoznak
hanem szorongást
amit hol kimondanak
hol nem

körülöttük
már mindenki a kovidról beszél
amikor meghal mamci
és a család
a lezárások előtti
legeslegutolsó pillanatban
elrepül magyarországra
mamci temetésére
aztán gyorsan vissza izraelbe
de babust és fredet
az új iskola
már nem engedi vissza
karanténban kell maradniuk
otthon várni
amíg kiderül
hogy pozitívak vagy negatívak
és mire kiderül
hogy negatívak
addigra lezár az egész ország
beleértve az iskolát is
és mindenki átáll a zoom-ra

babus egyedül van
a külön szobában
amit azért kért magának
hogy rendezhesse a sorait
és lelkiismeretesen részt vesz
minden zoom-orán
és igyekszik
megszokni
az új helyet
az új életet
de abban
egyre kevesebb
a fogódzó

nem tud
a barátaival
hosszú órákat sétálni
és hosszú órákat beszélgetni
ahogy a sivatagban tették
mert mindenki otthon ül
és retteg
gyerek
felnőtt
mindenki

még telefonon sem tud
új barátaival beszélgetni
mert nincsenek új barátai
mert az egyszerű
sivatagi barátságok után
nehéz megértenie
a nagyvárosi fiúk
és lányok dinamikáját

babus egyedül van
a külön szobájában
és egyre több zoom-órát hagy ki
amiért barukh és judit
nem tudja hibáztatni őt

aztán kitör a háború
és gázából több ezer rakétát
lőnek az országra
amiben babus lakik
és amikor megszólal a légiriadó
babus szobájában
gyűlik össze a családja
mert a szuterén lakásnak
az a része van
a legmélyebben
a hegyoldalba mélyesztve

amikor nincs légiriadó
babus egyedül van a szobájában
nem jön ki
nem fürdik
alig eszik
a zoom-órákra
már egyáltalán nem jár be
a lámpát sem kapcsolja fel
egész nap sötétben ül
egyedül
nem tudja
hogy mi lesz
lesz-e egyáltalán valami
vagy ez az úgynevezett élet

babus tizenhárom éves
amikor visszatérhetnek az osztályba

kicsit több mint fél év van hátra
ebből az iskolából
aztán megkezdődik a gimnázium

babus osztályfőnöke
évfolyamfelelőse
szociális felelőse
és az iskolaigazgató
találkozóra hívja be
barukhot és juditot

mivel babus
az elmúlt félévben
nem vett részt a zoom-órákon
nincsenek jegyei
semmilyen tantárgyból

mint új bevándorló
mindenféle plusz-pontokat kaphatna
ha lennének pontjai
de neki nincsenek

az iskola nem tudja
hogy mitévő legyen

értik
hogy babusnak nehéz
nehezebb
mint a többi gyereknek
de ha nincsenek jegyei
nem javasolhatják
hogy fél év múlva
babus a gimnáziumban
folytassa a tanulmányait

a gimnáziumban
vagyis ott
ahová fred jár
babus bátyja
sorstársa
és iránytűje

a gimnáziumban
ahová
szülei
és tanárai szerint
babus való lenne

babus osztályfőnöke
alig ismeri őt
szinte alig találkoztak személyesen
nem mondja
hogy letett róla
de látszik rajta
hogy nem hiszi
hogy csoda fog történni
és van egy osztálynyi gyereke
akit vissza kell hoznia az életbe
a kovidos év és a háború után
nincs sem energiája
sem ideje
az új bevándorló gyerek lelkivilágával
külön foglalkozni

barukh és judit nem tudja
hogy mitévő legyen

félnek
hogy babus azért kerül
szakmunkásképző iskolába
mert az élet egyszerre szakadt rá
részben az ő döntésük miatt

és félnek
hogy babus
végképp összeomlik
ha ők ráteszik
a láhhácot
a nyomást
a felelősség súlyát
az érzelmi zsarolást
annak érdekében
hogy babus elkezdjen
komolyan tanulni
ahogy izraelben
a szülők
főnökök és parancsnokok
jelentős része
egy ilyen helyzetben
rátenné a láhhácot
a gyerekére
és/vagy a beosztottjára

barukh és judit
külön-külön is sokat gondolkodnak
és együtt is sokat beszélgetnek
egymással is
és babussal is

nem jutnak semmire

egy ponton
barukhnak eszébe jut
a történet
amiben az apa
elmegy a rabbihoz
és elpanaszolja neki
hogy a fia
mennyire szófogadatlan
mihaszna kölyök
és az apa már
egészen kifogyott a büntetésekből
és azért jött a rabbihoz
hogy tanácsot kérjen tőle
hátha neki van valami
használható ötlete
hogy mit tehetne ő
mint apa
hogy a fiát
jobb útra térítse
és a rabbi
bölcs szemeivel
ránéz az apára
és csak annyit mond neki
hogy

szeresd jobban

barukh mindig azt gondolta
hogy ez egy igazán tetszetős
és rendkívül haszontalan történet
mert hogy a fenébe
szerethetné jobban
az ember a gyerekét
éppen akkor
amikor az ember
felrobbanni készül az idegtől
amit a gyereke okoz neki
vagy megzavarodik
a tehetetlen frusztrációtól
a gyereke sorsa miatt
ahogy most barukh

a fejével
barukh mindig azt gondolta
hogy ez egy igazán tetszetős
és rendkívül haszontalan történet
a szíve viszont mindig tudta
hogy a rabbinak igaza van

csak eddig soha nem merte kipróbálni

mert ő abban a tudatban nőtt fel
hogy a szeretés jár a gyereknek
de a jobban-szeretést
ki kell érdemelnie
mert ha előzetes eredmények
hiányában kap
jobb szeretetet
akkor azt fogja hinni
hogy nem kell igyekeznie

barukh soha nem merte kipróbálni
a jobban-szeretést
mert nem akarta elrontani
babust és fredust

most viszont
eljött a pillanat
amikor nincs más választása
muszáj valami olyat kipróbálnia
amit eddig még nem próbált
mert az a helyzet
amiben most vannak
a hagyományos módszereivel
nem megoldható

barukh babusra gondol
aki egy évet töltött egyedül
a sötét szobájában
és akinek most a világ
azt mondja
hogy nem tudja befogadni
mert az az ember
aki most ő
nem mérhető
a világ mérőszámaival

barukh a világra gondol
a kovidra és a háborúra
és arra
hogy fogalma sincs arról
hogy mit hoz a jövő
és fogalma sincs arról
hogy babusnak
milyen útravalóra lesz szüksége ahhoz
hogy sikeresen tudjon szembenézni
a jövő kihívásaival
milyen tantárgyakra
milyen készségekre
milyen tapasztalatokra

barukh a jövőre gondol
babus jövőjére
és azt kérdezi magától
hogy mit tud ő
mint apa
adni babusnak
amit babus mástól
nem fog tudni megkapni

mit tud megtanítani neki
amit senki mástól
nem tud majd megtanulni

és barukh arra jut
hogy ez a dolog
a szeretet

az ő apai szeretete

az ő feltétlen apai szeretete
ami akkor is jár
amikor a világ
nem tudja befogadni babust
mert az az ember
aki most ő
nem mérhető
a világ mérőszámaival

az ő feltétlen apai szeretete
ami akkor is babussal van
amikor babus egyedül ül
egy sötét szobában

ami mindig vele van
mert nem kell kiérdemelni
nem kell megszolgálni

barukh arra jut
hogy babus
saját szerethetőségébe
vetett hiténél
hasznosabb útravalót
nem adhat neki

és amikor ez a gondolat
és döntés megszületik
csoda történik

barukh minden várakozást el tud engedni
babus iskolai eredményével kapcsolatban

minden nap
leülnek tanulni
csak azért
hogy a házi feladat
vagy annak legalább egy része
elkészüljön
nincs más szempont
most
csak az
hogy csinálják
együtt
kezdetben
lelus sötét szobájában
később a világos nappali-konyhában

és akkor megint csoda történik
mert a feltétlen szeretet megjelenésével
és az elvárások megszűnésével
lelus szárnyra kap
és tanul
barukh-hal
judittal
és már külön is
még matematikát is
és mindent
és már érti
és amit nem ért
azt is akarja érteni
és igyekszik
és tanul
és repül
és olyan jegyeket kap
amilyeneket soha
olyan jókat
és az osztályfőnök
és az évfolyamfelelős
és a szociális felelős
és az iskolaigazgató
csak mosolyog
és az égbe dicséri babust
és a gimnázium
felveszi
őt
aki fél éve még
egy sötét szobában ült
és egyáltalán nem voltak pontjai

pedig a szülei
nem is tették rá a láhhácot

csak szerették

feltétlenül

barukh.org