Amikor egy neves izraeli lap felkeresett, hogy vezessek rovatot náluk, megtiszteltetésnek vettem a feladatot. Egészen addig, amíg…
– Jó napot, Nimrod Dagant keresem.
– Én vagyok az, jó napot.
– Na végre. Hónapok óta kereslek, de elérhetetlen vagy mobilon.
– Igen, mert nem használom az izraeli számomat, elköltöztem több mint négy hónapja.
– Isten áldja a WhatsAppot.
– Az anyukám is ezt mondja.
– Merre vagy egyébként?
– Görögországban.
– Télen?! Mit csinálsz ott?
– Ide költöztünk.
– El sem hiszem… Elhagytad Tel Avivot?
– Igen.
– De miért? És a színház?
– Hát igen, nehéz volna az Izraeli Nemzeti Színházban dolgozni, ha nem élek ott…
– Igaz.
– Ismerjük egymást?
– Ó, elnézést… Shirlie vagyok, a Minden Csodálatos (kitalált név) magazin főszerkesztője.
– Öööö, wow…, örülök, hogy találkoztunk… mármint, hogy beszélünk.
– Szeretnénk, ha írnál nekünk, rendszeresen.
– Nagy örömmel.
– Lehetne egy rovatod nálunk – az online platformunkon.
– Nagyon izgalmasan hangzik, köszönöm, hogy gondoltatok rám.
– Bár most, hogy nem itt laksz, nem tudom, hogy írsz majd arról, milyen homofób támadások érnek Izraelben.
– Hogy érted?
– Ebben vagy a legjobb. Ezért olvasnak az emberek.
– És ezt unom a legjobban… Három és fél évig írtam róla, szerintem kimerítettem a témát.
– Micsoda?
– Mindent elmondtam, amit akartam. És már nem is élek Izraelben – nem lenne hiteles, ha csupán erről írnék.
– Ne már, senkit sem érdekel, hol élsz, ha kritikus vagy az izraeli társadalommal szemben, csak a jó sztorik a fontosak.
– Jó sztorik vannak most is – csak épp a jelenlegi életemből.
– Akkor most elutasítod a felkérést?
– Nem, csak azt kérem, hogy hadd írjak arról, ami valóban történik velem. Például hogy egy kis faluban lakom, rajtunk kívül itt nagyjából tíz ember él.
– Homofóbok?
– Nem, szerencsére… nagyon befogadóak.
– Akkor senkit sem fog érdekelni. Kell bele egy kis dráma. Ez így unalmas.
– Unalmas?!
– Bocsánat. Sajnálom, hogy időt vesztegettünk egymásra. Szólj, ha visszatértél Tel Avivba. Biztos vagyok benne, hogy nem maradsz örökké egy Isten háta mögötti görög faluban.
– Nem tervezem, hogy visszaköltözzek, de köszönöm.
Világos, dráma nélkül nincs sztori. Dehogy engem akarnak, csak feszültséget. Én viszont túl békés vagyok mostanság a sárdobáláshoz.
– Egy utolsó kérdés. Milyen az idő ott májusban?
– Milyen a micsoda? Rossz a térerő.
– Lehet, hogy meglátogatnálak.
– Nem hallok semmit.
– Várj, leteszem és visszahívlak.
– Nincs térerő. Ma már nem is lesz. Holnap se. Minden jót.
Az Izraeli Nemzeti Színház színésze
