Emberkísérlet – búcsú Ödöntől

Ödön, a bipoláris kovász, épp jókedvűen ébredt tegnap reggel – nem tudta, hogy közel a vég. Pedig sajnos, akármennyire is megkedveltem a kis gazfickót, jön a pészah, Ödönnek mennie kell. Sokat gondolkodtam, hogy vajon mivel búcsúzzon az árnyékvilágtól és a karanténpékségtől, és úgy gondoltam, jár rövidke létének valami igazán nagyszerű és csinnadrattás befejezés.

Tegnap este így be is dagasztottam Ödön segítségével egy adag tésztát. Ez kb. 50 ml jó minőségű Ödön típusú kovász (ugyanennyi felfuttatott élesztő), 2 nagy bögre liszt, 50 ml olaj és só keveréke volt, jó alaposan átgyúrtam, letakartam és hagytam dolgozni Ödönt. Ödön szárnyakat kapott, és a kelesztőtál hamarosan megtelt csodálatos, levegős tésztával. Hajnali három felé felébredtem és kicsit átgyúrtam, hogy Ödön el ne szaladjon örömében. Aztán reggel, amikor felkeltem, ott várt a csodálatosan megkelt, könnyű, levegős tészta. Gyorsan felvágtam vékony szeletekre egy óriási lila hagymát és pici olajon megdinszteltem, és egy nagy csokor finomra vágott petrezselymet is előkészítettem. A tésztát újra átgyúrtam, megköszöntem Ödön eddigi munkáját, majd érzékeny búcsút vettem tőle, és ökölnyi darabokra vágtam a tésztát.

A darabokat vékonyra kinyújtottam, az egyik felét megszórtam petrezselyemmel és a hagymával, a másik felét ráhajtottam és kinyomkodtam a levegőt belőle, megkentem egy pici olajjal, újra félbehajtottam kétszer és ujjnyi vastagra nyújtottam. Az első túl nagy lett, így kettévágtam, hogy beleférjen a már forró serpenyőbe, ahol mind a két oldalán megsütöttem. Csodálatos lett. Kissé leveles, könnyű serpenyős kenyér. Legközelebb teszek bele egy pici mentát, pirított fenyőmagot meg mazsolát is, és talán több hagymát….

Amikor J. felébredt a friss kenyér illatára, lelkes volt. Hol a mini barcheszem? – kérdezte, és bizalmatlanul méregette a lepényeket. Nincs ma barchesz. Iraki hagymás lepény van, mondtam. Tessék – és téptem neki egy kis darabot, kapott hozzá ayrant is (200 ml natúr joghurt, 50 ml hideg víz, citromlé, só ízlés szerint). Hmm… hmmm. Ez jó – jelentette ki és elvette a pultról a tányért, amin az összes lepény volt. Hmm… hmmm – hümögött tovább –, ez bitang jó. Van még lepényed? – kérdezte.