ma délelőtt
megérkezett
az első kérés
a munkahelyi whatsapp-csoportban
hogy imádkozzunk
az egyik munkatársunk
nagymamájának
gyógyulásáért
evjátár
akinek a nagymamája
lélegeztetőgépen van
elküldte az idevágó ima szövegét is
és kérte
hogy az is mondja el
aki egyébként nem imádkozik
sőt
az is
aki egyáltalán
nem hiszi
hogy ennek van értelme
ez az első ilyen kérés
de biztosan nem az utolsó
a jeruzsálemi szálloda
ahol barukh dolgozik
egyébként kimondottan nem
vallásos munkahely
a recepciósok
concierge-ek
bell boyok
és dormanek között
barukh az egyetlen
aki tartja a szombatot
a hotelnek van zsinagógája
a vallásos vendégek számára
de a dolgozók túlnyomó többsége szekuláris
a munka 24/7 jellegéből adódóan
ez nem furcsa
a szálloda folyton él
dolgozik
nincs idő imára
nincs idő szombatra
nem is volt
szükség
rá
jól ment az üzlet
most mégis előkerült
örökkévalócska
a padlásról
a szétszakadt párnák
és rozoga fotelek mögül
sokáig úgy tűnt
hogy az embereknek
nincsen már rá szükségük
sokan
még a vallásosabbak közül is
csak kötelességszerűen imádkoztak
szív és lélek nélkül darálták a szavakat
megértettük a világ működését
kézben tartjuk a dolgokat
gondolták
hitték
sokan még most is ezt hiszik
próbálják hinni
a karantént
és a koronavírust
mint valami cool kulturális eventet
igyekeznek projektálni a külvilág felé
e-könyvekkel
és streamelt színházi közvetítésekkel
pedig nem az
nem cool
és nem kulturális event
versenyt futunk az idővel
emberek halnak meg
egyre többen
egy nagyobb körben
és egyre többünknek lesz
egyre több olyan barátja
és munkatársa
akinek a nagymamáját
vagy nagypapáját
már lélegeztetőgépre tették
és egyre többen leszünk
akiknek a nagyszüleit
sőt
a szüleit is
lélegeztetőgépekre teszik
jó esetben
mert lesz szabad lélegeztetőgép
és egyre többen lesznek olyanok
akik egy kórház folyosóján
vagy az otthonukban
a kanapén
összekucorodva
valami imaféleséget
igyekeznek megfogalmazni
és elsuttogni
szégyenszemre…
mert soha nem gondolták
hogy elismerik
hogy az élet nem cool-sági vetélkedő
és semmilyen kontrolljuk
nincs felette…
barukh nem azt szorgalmazza
hogy többen imádkozzanak
istenhez
bármilyen istenhez
barukh az alázatot szorgalmazza
barukh hiszi
hogy ennek
az egésznek
koronavírusostul
klímaváltozásostul
akkor lesz vége
amikor az emberi alázat
istennel
a koronavírussal
a természettel
a földdel
az élettel
szemben
elér egy kritikus tömeget
barukh hiszi
hogy addig lesz
rosszabb és rosszabb
amíg el nem ismerjük
hogy nem vagyunk mindenhatóak
barukh hiszi
hogy addig nem lesz ellenszer
a koronavírusra
addig nem lesz gyógyulás
és addig lesz egyre több és több halott
ameddig az emberiség
fel nem idézi újra
kollektív pszichéjében azt
hogy milyen volt
rettegni a villámoktól
és a mennydörgéstől
és milyen volt
a barlangban összekucorodva
vinnyogva imádkozni azért
hogy a világ ura
megkímélje az életüket
a megváltás majd akkor fog eljönni
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
