Nyelvek

a nyelvek
a kultúrák
és az identitások
egyre bonyolultabb
kapcsolatban vannak
egymással
barukh lelkében

barukhnak magyar az anyanyelve

ez egy adottság

nem az ő döntése volt
így alakult

magyarul tudja
kifejezni magát
a legprecízebben

a világ
verbális
és nem verbális
suttogásai és sikolyai
magyar nyelven visszhangoznak
a lelkében

magyarul tudja elmondani
a legpontosabban
hogy mit érez
a tenger
egy virágzó mandulafa
vagy a családja
láttán

a magyar nyelven beszélő embereket
érti a leprecízebben

a magyar kultúrában felnőtt embereket
érti a legpontosabban

józsef attila fájdalmát
rejtő jenő humorát
a csókolomok
és egyéb udvariaskodások
kötelező
és kongó
ürességét
a hivatalos bikkfanyelv
elidegenedettségét és butaságát
a jópofáskodó
mémek
közéleti szereplők
és rokonok
otrombaságát
felszínességét
és provincialitását

barukhnak magyar az anyanyelve
de a szélesen értelmezett
magyar kultúrában
idegen

érti
hogy
a magyar emberek
hogyan kommunikálnak
és viselkednek egymással
erőfeszítésmentesen

de fáj neki
és fárasztó
abban résztvennie

olyan
mintha
tökéletesen értené
a pontyokat
de ettől még nem nőne
kopoltyúja
és ha a pontyok között
akarna élni
megfulladna

ha barukhnak választania kellene
hogy csak magyar szót hallhat
hátralévő életében
vagy soha
hátralévő életében
nem hallhat többet magyar szót
akkor az utóbbit választaná

veszteség lenne
fájdalmas-fájdalmas veszteség

és borzasztóan hálás
hogy nem áll ilyen választás előtt

de kisebb veszteség lenne

mint a bezártság
a hétköznapok magyar kultúrájába…

kis barukh kilenc éves korában
kezdett angolul tanulni

ma angolul olvas irodalmat
angolul néz filmeket
és híreket

ha nagyon akar
tud verset is írni
angolul

szótárral
és segítséggel
de tud

az angolszászok
agresszivitásának köszönhetően
az angolszász kultúrát ismeri
a legjobban
a magyar után

a viselkedési szabályokat
az üzleti gondolkodást
a politikai berendezkedést
a jogrendet
a néplélek mélységeit

mielőtt barukh izraelbe költözött
mindig úgy gondolta
hogy tudna élni
angolul

angol anyanyelvű
és angolszász kultúrájú országban

aztán
izraelben
találkozott
amerikaikkal
ausztrálokkal
dél-afrikaiakkal
és angolokkal
viszonylag nagy tömegben
és rájött
hogy hiába érti a nyelvet
jobban
mint a hébert
sokkal-sokkal jobban
a hétköznapi kultúrában
idegen

partra vetett ponty

a civilizáltságban
az udvariasságban
a praktikumban
az önbizalomban
a szabálykövetésben

barukh
még az amúgy lazának mondható
kibuci angolszászok között is
varacskos disznónak érezte
magát
és családját

egzotikusnak

nem jó értelemben

olyannak
mint amilyennek magyarországon

nem úgy
de olyannak

a vicc az
hogy bár héberül tud a legkevésbé
mégis az izraeliek között
érzi a legerőfeszítésmentesebbnek magát

illetve ez így nem pontos

úgy pontos
hogy ha és amikor
barukh megengedi magának
azt a luxust
hogy egy szociális szituációban
levesse az összes páncélját
az összes egyenruháját
és az összes státusz-szimbólumát
és megmutatja azt
hogy ki ő
valójában
abban az adott pillanatban
az összes tapasztalatával
bizonytalanságával
álmával
és félelmével
esendőségével
és hitével
előnyös
és előnytelen
testi funkcióival
együtt
akkor arra
a hétköznapi izraeliek
reagálnak a legotthonosabban

szemben
a hétköznapi magyarokkal
és a hétköznapi angolszászokkal

vicces
és tragikus
hogy valaki
aki annyira exponált verbálisan
mint barukh
aki annyira a nyelvében él
mint ő
önfeledtebb
őszintébb
és önmagább
tud lenni
ezer szóval
mint százezerrel
pusztán attól
hogy a hétköznapok kultúrája
otthonosabb a számára

vicces és tragikus
de így van

vicces és tragikus
mert a nyelveknek
kultúráknak
és identitásoknak
ebben a katyvaszában élni
nem egyszerű…

de ki ígérte
hogy egyszerű lesz…?

békés szombatot mindannyiunknak 

שבת שלום 

facebook.com/barukhhh