Megjött a nyár, és szombat reggel megint lent vagyunk a tengernél. A víz kissé hullámos, de azért tiszta.
Ahogy lebegek, apró mozdulatokkal egyensúlyozom magamat. Érzem a tenger illatát. Számba véve kóstolgatom a körülöttem csobogó-loccsanó vizet. Íze kesernyés, és kicsit sósabb a levesnél.
Milyen furcsa – gondolom –, hogy az ember ennyire célirányos szerveket növesztett, melyekkel képes az anyag két különböző halmazállapotát – mint a folyadékok és a gázok elemi szintű összetételét – is érzékelni.
Talán vannak más világok a végtelenben – pihentetem szememet a nem is olyan távoli horizonton, hol a kétféle kékség összeér –, ahol másféle anyagok közt élő lények, más, nekik hasznos vegyületek érzékelésére fejlesztettek ki, hasonló szerveket…
Festőművész
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
