A szokatlan átláthatatlanság az izraeli médiarendszer leginkább figyelemre méltó jellemzője, melyben komoly aggodalmakat vet fel a politikai szereplők részvétele a média működésében – közölte a CEU médiaiskolájában készült új tanulmány.

Első pillantásra az izraeli médiapiac a régi és az új, a köz- és a kereskedelmi, a kábel- és a műholdas változatos keverékének tűnik, melyben egyre dominánsabb, de nem mindenütt van jelen a digitális média. De hiába ez a növekvő sokféleség, emellett is csekély a pluralizmus.

Az izraeli média oroszlánrészének egy kis csoport a tulajdonosa, mintegy tíz gazdag médiamogul család. Valójában az izraeli médiavállalkozások többsége nem önálló vállalkozás, hanem nagyobb ipari konglomerátumokhoz kapcsolódik, amelyek ipari és egyéb nem médiaágazatú vállalkozásokkal rendelkeznek – állítja az újságírásról szóló, Izraelben megjelent új jelentés, amit a Center for Media, Data and Society (CMDS) adott ki.

Az ország legfontosabb médiumainak szinte mindegyike magánkézben van, gyakran nagyobb magántulajdonú vállalati struktúrák részei, amelyek az izraeli törvények értelmében nem kötelesek éves pénzügyi kimutatásokat, vagy pénzügyi információkat közzétenni a kormány, valamint az adó- vagy médiaszabályozók számára. Ennek eredményeként az oknyomozó újságíróknak, elemzőknek és még a médiapiac hirdetőinek is az információk kiszivárogtatására kell támaszkodniuk az egyes médiavállalkozások értékével, forgalmával, bevételeivel és jövedelmével kapcsolatos hozzávetőleges becsléseknél.

Mégis köztudott, hogy az izraeli médiavállalatok többsége veszteséges. „Ez azt mutatja, hogy sok média nem az izraeli vállalkozásokhoz hasonlóan működik, hanem segédeszközként szolgálnak a különféle nagy hatalmú szereplők, politikusok, vállalkozások érdekeinek előmozdításához” – írta Roni Dorot, a jelentés szerzője.

Az izraeli hírközlésben négy napilap, három napi pénzügyi újság, tucatnyi szaklap, helyi újság és számos folyóirat van, valamint két fő nemzeti kereskedelmi televíziós csatorna, egy kábel- és műholdas szolgáltató duopólium, két nyilvános rádióhálózat, 14 regionális kereskedelmi rádióállomás. Valamint több száz hírszolgáltató honlap és portál, némelyikük független újságíró kezdeményezések és projektek része.

Az izraeli médiapiac finanszírozási forrásai követik a nemzetközi tendenciákat. Noha ezek a források aránylag változatosak, a legnagyobb bevételt a kereskedelmi finanszírozás (reklám és előfizetések), az állami finanszírozás (nyilvános hirdetések és közvetlen finanszírozás az állami költségvetésből), valamint adományok és támogatások nyújtják.

A jelentés tükrözi a kis piac bizonytalanságát, amelyet megrázott a közmédia drámai átszervezése 2017-ben, és két kereskedelmi szereplő 2019. évi egyesülése a Televízió és Rádió Második Hatósága alatt. Még nem világos, milyen hatással lesz ez az egyesülés a média közérdekének megőrzésére.

Az izraeli médiapiacot a Közel-Kelet instabil politikai realitása is alakítja, amely igen intenzív biztonság-orientált nyilvános közbeszédet eredményez – állítja a jelentés. A katonai hadjáratok és a háborúk zavaró hatást gyakorolnak a reklámpiacra és az egész híriparra. Ezen túlmenően a nyomtatott média folyamatosan válságban van, miközben az internetes felületen történő megjelenésért küzd. A digitális média hirdetési bevételei élesen növekednek, miközben a nyomtatott médiáé folyamatosan és drámaian csökkennek.

Alapvető kérdéseket vet fel a mai izraeli hivatásos újságírás legitimitásával és integritásával kapcsolatban a magas rangú politikai szereplőknek a média belső munkájában való részvétele. Az ilyen beavatkozással kapcsolatos közelmúltbeli rendőrségi nyomozás arra késztette Izrael főügyészeit, hogy csalás, közhivatallal való visszaélés és megvesztegetés vádját javasolják Benjamin Netanjahu miniszterelnök ellen három korrupciós bűncselekmény nyomozása során.

Másrészt a jórészt jobboldali iparmágnások egyre növekvő befolyása „komoly aggodalmakat vet fel a médiakonszolidációval, a haveri, urambátyám kapitalizmussal, a törvénytelen kereszt-tulajdonlással és az átláthatóság hiányával kapcsolatban, amelyek mind a média leuralásának kulcsfontosságú elemei, az oligarchikus struktúrák és a politikai elit túlzott ellenőrzését jelentik, amelynek, úgy tűnik, kedvező az izraeli környezet” – zárja sorait a jelentés.


A cikk eredeti, angol nyelvű változata a CEU-n működő Center for Media, Data and Society honlapján jelent meg.

Jobb lapra várva – konferencia a független izraeli újságírásról